"Jó de még egyszer mondom hogy az ember ki tudja mondani a hangjait és ennek segítségével megalkotja a szavait a beszédre.   INNEN induljunk !"

Rendben, induljunk innen.. Az egészen biztos, hogy már a hangok kimondása sem úgy máról holnapra történt, hanem fokozatosan "tisztultak" ki és jelentek meg a hangok.

Ugyanakkor ezekkel a már kiejtett hangokkal nyilván valamit közölni is akart az ember, mert egyébként minek ejtette volna ki őket. Ez viszont azt jelenti, hogy volt a hangoknak jelentése, hiszen valamit azonosított a hangokkal.

 

"Pedig egy kisgyerek 1-2 évébe telik és elfogadhatóan szövegel már, csak kell neki egy minta amit követ.  Pedig úgy indul hogy szavak nélkül."

Persze, mert a szülei, a környezete megtanítja rá. Az a gyerek, amelyik emberi beszédtől elszigetelve nő föl, nem tanul meg beszélni, nem tudja tisztán kiejteni a hangokat. A beszéd nem az egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem egy nagyon hosszú folyamat végén. De amíg elérte azt a szintet, hogy gyököket (szavakat) alkosson nagyon sok víz lefolyt a Dunán.

 

"De még gyerek se kell hozzá feltétlen, mert bizonyos madarak (néha a delfin is) parádés hangutánzók, és azt fogja ismételni amit hall,"

Igen, vannak állatok, melyek utánozni tudják a hallottakat, csak nem értik. A beszédet nem csak kimondani kell, hanem érteni is mind a mondónak, mind pedig annak, aki hallja.

És miután senkitől nem tudták egyiket sem megtanulni, így amíg maguktól rájöttek arra, hogy a hangokat jelentéssel ruházzák föl,majd azok kombinációjával szavakat alkossanak, ennek hosszú folyamatnak kellett lennie.

 

"Jó, de ha 10 számjegyet ismerünk, akkor bármelyik számjegyet utána már le tudjuk írni."

Akkor már igen, de enélkül nem fog menni.

 

"Nem feltétlen fokozatosan, hanem akár egy nagy ugrással onnantól leírható a 4878 is rögtön, mert már ismerjük a számokat."

Persze, de aki csak 10-ig tud számolni, az csak azoknak a számoknak a jelentésével van tisztában. Ha véletlenül leírja a 4878-at fogalma sem lesz hogyan kell kimondani, a jelentéséről meg pláne nem lesz halvány gőze sem.

 

"A nyelvben is így gondolom, hogy ha már a hangokat kiejtjük zömmel, onnantól szóképzésre is képesek vagyunk és nem törvényszerűen kell ennek 1- 2 betűsnek lennie,"

Nyugodt lehetsz ez olyan alapvető törvényszerűség, amit nem lehet áthágni. Minden tudásunk előző ismereteinkre épül, amit szüleinktől, iskolában, vagy más módon szereztünk. A nyelvvel sincs ez másképp, elősz hangokat kellett kiejtenünk és valamivel összefüggésbe hoznunk, azaz jelentést kellett adni a hangoknak, majd ezekből összerakni más jelentéseket, ahogy a szavakból alkotunk más jelentésű összetett szavakat.

 

"mert KAKUKK és KUKURIKÚ  mutatják, elég egy hangjelenség leutánzása és szó születik.  Ezek hosszabbak, de sok 3 hangos gyökünk van, ahol szintén hangjelenségek vannak illusztrálva, tehát nem 1-ről a 2-re majd 3-ra haladtak az emberek, mert azt olvasták valahol hogy a dolgok egymásra épülnek, hanem kapásból egy 3 hangossal megnevezhették a dologra jellemző hangjelenséget."

Erre most mit mondjak? Vagy tucatszor leírtam különböző változatban, nem lehet fejlődési lépcsőket átugrani. Ha mégis másképp gondolod, akkor gondold másképp... Ez a vita meddő, és nem vezet sehova. Vagy közös nevezőre jutunk, s akkor lehet tovább lépni, vagy elbeszélünk egymás mellet legalábbis ebben a témában.

 

"Ha mondjuk KOP-ogást hallunk.  Mondhatnánk kob, vagy kok formában is mert így is épp visszaadja a dolog a lényeget, de ehhez akkor is kell 3 hang hogy jól ábrázoljuk."

Nem kell három hang, elég egy is, a "k". Ugyanis semmi nem "mond" három hangot amikor kopog/koppan. Ha köre ejtesz egy kavicsot nem mondja, hogy "kop". Egy "k" hanghoz hasonló hangot fog adni, se "o", se "p" nem lesz a "k" hang mellett...

Tucatnyi nyelvben kezdődik "k" hanggal a kopog szó megfelelője: Baszk: kolpatu, bosnyák: kucati, cseh:klepání, észt: koputama, finn: koputtaa, fríz: klopje, gudzsarati: Kaṭhaṇa,

holland: klop, horvát: kucanje, kazah: qağw, khmer: koh, Kínai (különböző nyelvjárásokban): ko, ka, ká, német: klopfen, szerb: kucati, türkmén: kakmak, stb...

 

Egy-két kivételtől eltekintve (észt, finn) legföljebb még egy hang egyezik meg a magyar gyök hangjaival, de 7 nyelvben csak az első hang egyezik. Vajon mi lehet ennek az oka?

Kíváncsi vagyok a válaszodra!

 

"De van ami csak 1 hangból indul.   SSSS-SSSS-SSSSS  halljuk a szobából.  Eleredt az eső.  De előbb az ES(és) ige születik meg,"

Miért született volna meg előbb az esés? Ez csak egy speciális jelenség amire nyilván nem pazaroltak el két hangot, hiszen sok minden más is fontos volt őseink számára amit az "s" hanggal neveztek meg. Teljesen kizárható, hogy egyszerre neveztek el tucatnyi dolgot azonos kezdőhanggal. Ilyen véletlenek nincsenek. Az "s" hang eleinte egy sor jelenség "neve" lehetett: sír, sivít, súrlódik, siklik, siet, sima, sár, sekély, seper, stb... Amint a szükség úgy hozta, azaz meg akarták az "s" súrló hangot adó dolgokat egymástól különböztetni, kénytelenek voltak egy másik, a dologra szintén jellemző hang hozzáadásával bővíteni a kifejezések számát, ezzel együtt azoknak a dolgoknak a listáját, amire pontosabb megnevezés szolgált, mint az egyszerű "s" hang.

 

"A rezgő hang zörrenő hang.  REZ-ZÖR   RÁZ-ZÁR"

Egyáltalán nem biztos, sőt! Ezekben a gyökökben pont azért kerülnek a rezgés és a zörgés hangjai felváltva előre, mert ezzel a helyezéssel fejezték ki (ma is így járunk el hasonló esetben)  a jelentés fontosságát. Azaz, amelyik hang volt elől, az volt a gyök jelentésének meghatározó hangja. Amikor a rezgést akarták kifejezni, akkor értelemszerűen a rezgés "r" hangja került előre, ha pedig a zörgést, akkor a "z" zörgés/zümmögés hangját tették előre.