Lukács Sándor

Egymás nélkül

ma beszélgettem a kerttel
nyarakra emlékeztünk
rakoncátlan forró éjszakákra
simogatnak a füvek
és mindenki mindent felidézett
nem volt titok közöttünk
a hamar növő cseresznyefák
kamasz módra viháncoltak
a törpefenyők derűvel nyugtázták
az öreg bokrok szentenciáit
amikor rám került a sor elcsendesedtek
érdeklődéssel lesve szavaimat
s én próbáltam velük megértetni
hogy egymás nélkül
nem jutunk semmire –