Végére értem, de még nem végleges.

Egy gondolat uralja lelkem
és feledni nem tudom már,
egy bánatos mesére leltem
és folyton az eszemben jár. 

 

Oly hűvös a rajnai szellő,
a napkorong nyugodni tér,
s az utolsó fény, amit fellő,
a sziklacsúcsra ér. 

Ki feltekint, nem néz már másra, 

egy bűvölet, amit ott lát, 

a balladák tündérleánya 

ott fésüli aranyhaját. 

 

Míg színarany fésűje csillog, 

még dúdol egy dalt a lány, 

de baj lesz, mert ott ül az átok 

varázslatos dallamán. 

A gyanútlan hajóst már várja 

az éneklő tündérleány, 

nem számít a folyónak árja, 

csak felfelé néz mindahány. 

 

A sziklaszirt széjjel hasítja 

a bárka oldalát, 

a népmese átokba írja 

a Loreláj dalát.

Elbizonytalanodtam, hogy magyar fordításban mi lenne a Loreley helyes írásmódja.