Einstein fiatal korában azt képzelte, hogy a fény valami különleges jelenség. 

Úgy hitte, hogy a fénynek nincs közvetítő közege, az csak úgy, az ürest térben, vagyis a semmiben, a vákuumban. 

A fénysebesség pedig egy felső határ, amelyet semmi sem szárnyalhat túl. A fénysugár utolérhetetlen és megelőzhetetlen. 

Szerinte a fénysebesség mindig ugyanannyi, minden körülmények között egy állandó érték, vagyis egyetemes állandó.

 

Ebben persze nagyot tévedett, amit később be is ismert. Az általános relativitáselméletben már nem is állandó a fénysebesség. És azt is elismerte, hogy a fény terjedéséhez mégiscsak szükség van fényközegre, amelyet ő "új éternek" nevezett. 

 

Ma már tudjuk, hogy a fény  nem egy különleges valami. Ugyanolyan hullámjelenség, mint a hang, csak nem mechanikus, hanem elektromágneses hullám. A fénysebesség pedig nem egy egyetemes állandó, még csak nem is állandó. A fénysugár utolérhető, és megelőzhető. 

 

Már csak az elvakult Einstein hívők ruházzák fel a fényt és a fénysebességet mesebeli tulajdonságokkal. A gondolkodó emberek a fénysebességet egyszerűen az EM hullámok sebességének tekintik.