Apáti Miklós

Megint

Igaz is, saját életem
Miért ne tenném rendbe?
Elválni, nősülni, - új család:
Az ember megpihenne,

Megűlve új otthonában
Mesélne múltat, ha lenne.
Jövőt kutató szemeivel
Bebámulna a végtelenbe,

Nézné saját hiányát hosszan,
Az ürességet, hogy nincsen benne
Épp az, az amiért... Tűzláng,
Leányláng, lángok nyelve -

Akkor fölállna. (Karosszékből?)
Poharat, bőröndöt kézbe venne.
Igen, az ember... És megint
Soha, valahová. Menne. Menne.