"Az igaz, hogy az nem egy értelmes módszer a bizonyíték megítélésére, hogy minden értelmes ember elfogadja. Egyrészt azért, mert nem tudunk minden értelmes embert megkérdezni, másrészt pedig azért, mert felmerül a kérdés, hogy ki számít értelmesnek, és hamar önigazoló hurokban találhatjuk magunkat: Hogy az az értelmes ember, aki a jó bizonyítékokat fogadja el, és az a jó bizonyíték, amit az értelmes emberek fogadnak el."

Mivel a szóban forgó vitaszálat láthatóan csak @fhrfl átértelmezésében és meghamisításában ismered, megismétlem magamat, hogy képbe kerüljél.

Ez az én álláspontom, és nem az a ferdítés, amit @fhrfl hamisan beállít:

"A bizonyítás nem arról szól, hogy egy konkrét embernek történik. Bárki átlagos, értelmesen gondolkodni képes, az igazsággal szemben tisztességes és az igazságra kíváncsi ember számára a ugyanannak bizonyításnak ugyanúgy kell tudnia működnie. Ettől válik bizonyítássá! (Nem véletlen, hogy az USA bíróságain nem az egyszem bíró felé kell bizonyítania a feleknek az álláspontjukat, hanem több, véletlenszerűen választott esküdtnek egyszerre.)
Hogyan bizonyítsa bárki a hozzád hasonló saját magának is hazudó makacs ignoránsnak a törzsfejlődést? Elkezdi sorolni a cáfolhatatlan tárgyi bizonyítékokat és ezek logikus következtetéseit, mire a vakhitű az ujjaival bedugja a fülét és hangosan elkezd "La-la-lá"-zni. Mikor a magyarázó befejezi a bizonyítást, a vakhitű kihúzza az ujjait a füléből és kijelenti, hogy ez a bizonyítás őt nem győzte meg.
Na, ezért nem arról szól a bizonyítás, hogy adott konkrét embernek történik, hiszen vannak bolondok, vannak makacs rögeszmések, meg vannak akiket nem érdekel az igazság, mert ők személy szerint boldogok a maguk hazugságaiban."

És még egy kiegészítés. Megfigyelheted, hogy nem "minden emberről" írtam (óvatos duhajként), hanem "bárki emberről". Nem arról van szó a bizonyítás elvében, hogy minden épeszű embernek meg kell felelnie, hiszen akkor egyetlen bizonyítást se lehet elvégezni, hiszen az összes épeszű embert végig kéne kérdezni. Arról van szó, hogy BÁRKI épeszű embernek megfelel, azaz gyakorlatban elegendő egy nagyobb embercsoporton ellenőrizni a bizonyítékot és a bizonyítást, és kiderül, hogy elfogadható-e vagy tűzrevaló szemét. A tudományos bizonyításnál ilyen embercsoport maga a tudományos közösség: a kutató eléjük tárja a bizonyítékait és a bizonyítását, a sok hozzáértő ember megrágja, megkritizálja, és ha senki sehol nem tud belekötni, akkor józan racionalitással elfogadja helyesnek.

Az elv dettó az igazságszolgáltatásnál és a köznapi életben is. A köznapi életben alkalmazás egyik példája pedig maguk a tankönyvek, amiket (jó esetben) olyan ismeretekkel és bizonyítékokkal töltenek meg, amit az emberi közösség alaposan megrágott és elfogadott olyan mértékig igaznak, hogy a gyermekei oktatására is alkalmasnak tekinti.