Itt a példákban említett szópárok esetén szintén nincsen szó hangváltásokról egyáltalán.  Azért különbözőek a hangalakok mert ezek nem azonos jelentésű szavak, hanem jó esetben legfeljebb rokonértelműek mindössze, de itt olyan szópárosítás is van ahol még ez az állítás sem állja meg a helyét.

 

Kezdjük a KI szóval és a KÜNN párossal.  Utóbbi gyöke a KÜ, jó néhány szavunk bokrosodik belőle. A szó végi N már toldalék, a helyrag, úgy mint a hely és hely-EN példájánál, a szó jelentése tömören "külső helyen".    A KI szó meg egy határolt tér központjától távolodó irányú haladás. A másik jelentése a személy, KI-KI gondolhatja így is meg úgy is de feltételezhetően ezt valami összeköti értelemben.

 

A vinnyogás-nyivákolás páros még a leginkább tán rokonértelmű a példaként hozott párokból, de ezek is különböző ihletésű szavak.  A VI hangutánzó gyökre épülnek további más szavak is:  vihog, virgonc, vicsorog, visít, stb...  Nyivákolni leginkább macskák szoktak.  A NYI is hangutánzó :  nyisszant, nyikorog, nyíl is az (nem véletlen a belenyilal kifejezés)  de a ló kapcsán van nyihaha is.  Ezek más és más hangok.

 

Az IRHA-RUHA páros megint más gondolat szülötte.  Az irhára ÍRtak, ez az egésznek a lényege. Meg kell nézni miből a pergamen és máris értjük, a szó az írás fogalmából született, a ruha meg nem.

 

A KÓBOROL-BÓKLÁSZIK páros:   na most a magyar nyelvben 100 de inkább ezer számra vannak szavaink a közlekedésre, illetve a helyváltoztatásra.  Azt nem gondolhatjuk komolyan hogy mind átváltozott a másikból, nem is lenne értelme mert ez a sok-sok szó rendkívüli módon árnyalja és tesz kisebb nagyobb különbségeket a helyváltoztatás módja között, azaz mindegyik más szó egy kicsit vagy nagyobb különbségekkel.   De az említett páros:  a kóborlást inkább a kevésbé határozott, kissé céltalanabb csavargással lehetne körülírni.   A bóklászás meg céllal történő gyakran keresgélős és lassabb ide-oda mozgás.  Mást jelentenek a szavak, más a mögöttes finomhangolt értelem.

 

A FÖRMED-RÖFFEN páros még csak nem is rokonértelmű dolgok.  Röffenni a malac szokott leginkább, ez tisztán hangutánzó szó, csak illusztrál egy jelenséget és kész.  A förmedés a felfortyanás és a FORR igével rokonítható, a hangalak okkal az ami, nem véletlen.

 

A SOMOLYOG-MOSOLYOG páros meg amennyire rokonértelmű, ugyanannyira meg ellentétes is, ezek két külön jelentéssel bíró szavak.  A mosolygáskor egyértelműen és vitathatatlanul MOzdul a szánk és arcunk, nem titkoltan derűsek lettünk valamitől.  A somolygás az ellentétes mosolygást jelenti:  Ez a mosoly már leplezett, nem is úgy mozdul az arcunk ilyenkor:  A SOM a dolog kulcsa, ez egy növény aminek a termése savanyú, fanyar és összehúzza az ember száját, arcát.  A somfa gyümölcse általi arcjelenség ennek a fura mosolyszerűnek a névadója. 

 

Tehát itt nem hangváltásokról van szó, nem is lenne rájuk szükség hiszen a szavak külön és külön mást is jelentenek, ezáltal különböző módon is képződtek...