"Németország újraegyesítése 1990-ben volt."

 

Valóban, formailag ez így volt. Egészen a hetvenes évektől 1991-ig, sok alkalommal jártam Berlinben, a

WSSB gyárba - tervezőirodába, dolgozni államközi szerződés keretében. A keletnémet vasutak számára terveztünk biztosító (vonali, állomási és technologiai - gurító) berendezéseket és 1991-ben zártuk le az

ezt szabályozó államközi szerződést. Ezt követően, az addig NDK gyárüzemet a Braunschwigi Siemens

cég vette tulajdonba - kezelésbe és volt alkalmam látni azt, ahogy az ottanikollégáink megéltél, illetve fokozatosan szoktak hozzá ahhoz, hogy immár szabadon járhatnak - kelhetnek át a korábban elzárt és

a léehető leg-szigorubban ellenőrzött közúti és S-Bahn valamint nagyvasúti átjárókon Nyugat-Berlinbe

és Nyugat-Németországba.

 

Azért a valósághoz hozzátartozik az is, hogy az egykori NDK állampolgárai számára ez az átállás nem

volt egyszerű, könnyen megemészthető folyamat, még abban az esetben se, ha mondjuk munkájuk,

napi megélhetésük az új körülmények között is biztosított volt. Mindezzel együtt sem ment minden könnyedén és természetes módon. A gyárüzem és dolgozói, ahol dolgoztunk szerencsés volt, mert a

puszta léte azzal, hogy egy jól reuzáló nyufatnémet cég birtokába került, lényegében biztosítva volt,

de az ország egészére ez korántsem ment így - zökkenőmentesen. Szóval ez több évíg is elhúzódó folyamat volt és bizony akadtak ott vesztesek is nem kis számban. A Piko - nak (és dolgozóinak is hasonló módon volt szerencséje ebben az átállásban, mert Wilfert úr és felesége szeméylében egy

olyan házaspár került ott helyzetbe, akik már jól ismerték az ottani viszonyokat, tennivalókat, ezáltal

komolyabb hullámvölgy nélkül zajlott le a tukajdonos,- és helyzet - pozicióváltás, peddig a gyár már

eleve komoly belfüldi konkurrenciával kellet már eleve megküzdjön. A látottak szerint sikerrel.