Megismétlem, hogy egy ilyen vagy hasonló rendszer két vagy több állam (állami szerv) között bármikor létesíthető és üzemeltethető, de mindig valamilyen állami együttműködés, információcsere keretében. Társadalmi és gazdasági szervezetek, magánszemélyek között, tudtommal, törvényesen egyáltalán nem folyhat vagy állami engedélyhez kötött a titkos, rejtjeles kapcsolat - ez mindenütt nemzetbiztonsági kérdés, legyen szó akár nagy hírközpontról vagy az általam említett kis diplomatatáskáról. Ma, az internet korában, titkos közleményváltás technikailag sima postai telefonvonalon (mobilon keresztül) is létesíthető, akár szoftveres, akár hardveres (adapteres) megoldással - a lényeg akkor is csak az, hogy ez legális (engedélyes) vagy nem, eképpen büntetendő. Ez első sorban technikai és jogi (nemzetbiztonsági) kérdés. Politikai botrányt viszont úgy lehet belőle csinálni, hogy ha ezt a technikai kérdést összemossuk valamilyen összeesküvés elmélettel - lám, lám, "ezek megint szervezkednek, lám, lám ezek valahonnan onnan kapják a titkos utasításokat..." és hasonlók (az "ezek" és "onnan" aktuálisan és konkrét helytől függően tetszőlegesen helyettesíthető).