""Különö-sen mondjuk vidékről , tájról , erdőről , kertről ligetről, mely a szemekre kellemesen hat, mely az érzékeknek gyönyörélvet nyújt."

 

Érdekes, hogy ezt pont fordítva értelmezed, mint én.

Szerintem ez épp, hogy azt erősíti meg, hogy azért használjuk a kies jelzőt a tájra ha szép, mert jó érzéseket kelt.

Nehogy kitaláljuk már, hogy a kéjérzést a szép táj után nevezték meg!

 

"Azonban a 4500-5000 éves írás mást mond. Abban egyértelműen a földről (Föld) van szó, konkrétan az a jelentése."

 

És, akkor mi van?

Semmit sem bizonyít. Csak egy lehetséges értelmezési irányról van szó, amit viszont a magyar nyelv cáfol.

 

"Amikor a paraszt KI ment, akkor azt a földre értette, amit művelt. Nem kéjelegni ment, hanem a földre."

 

Átvitt értelemben kéjelegni ment, mert minden kénye a földből származott. A Földanyától, akit pl. fölszántott. A nő kiskertjét is fölszántják, amikor a férfi szerelmeskedik vele. Nem olyan bonyolult átvinni a kéj értelmét a földre, ami minden földi jót ad.

 

Ki (2)

"igekötő, és ih. általán am. bizonyos térből, körből, helyből elhajló, eltérő irányban. Tehát a k itt is elhajlást jelent."

Megérkeztünk a Ko-Go ősgyökhöz!