A "kies-kietlen"   dologgal kapcsolatban nyomozgattam még hátha tisztul itt ez a kép.  Még olyan verzió is van aki szerint a szavak elején lévő KI az valójában kő lenne.))   

 

A KÉJ verzió meg nem igazán illik a szövegkörnyezetre ahol a kies szó használatban van, nem azonosítjuk a kéjérzettel a völgyeket, pusztákat, vidékeket, vagy épp a vándor útja mikor épp menetel sem kéjes, ha csak nem csinál magával valamit menet közben a hegyi utakon, de az ma már amúgy is büntetőjogi kategória inkább.))    

 

Igen régi szövegeket nézegettem és úgy tűnik hogy mind közül a "kietlen" szó tűnik a legrégebbinek.

Nagyjából mióta megőrződtek magyar írások, ez a szó már felbukkan és döntően KI vagy KY formában jelenik meg, azaz a második hang egy I lesz.  A Kéj szó még csak jóval ezt követően jelenik meg, a kies szó még a kietlent csak úgy jóval 200 évvel követi.  

 

És itt jöhet a kérdés akkor hogy akkor mit fosztóképezhet a kietlen szó?....   Mert számomra nem kérdés hogy ez ugyanúgy van képezve mint temérdek társa a nyelvünkben.  Viszont észrevettem hagy gyakran volt É betűzve a szó, azaz kiétlen formában is használták.  A szótő vagy gyök nálam mindenképpen a KI lesz.  A nyelvünkben ez 2 dolgot jelent:  vagy irányt mint a kifelé, vagy az embert a személyt, azaz KI ?, valaKI, bár,KI, akárKI, sen-KI, minden-KI.  

 

Mi van olyankor ha ez a "ki-é-tlen" föld, puszta stb,  a birtok nélküli gazdátlan úgymond sen-KI földjét jelenti, ami persze okkal az mivel nincs ott víz, terméketlen esetleg, messze mindentől tehát elhagyatott.

Nincs ott ezért sen-KI, így KI-É-Tlen a hely, nem művelik és a hely amolyan senKIÉ.   Érdekes egyébként hogy gyakran a puszta az ami már régen is lehetett egyaránt kietlen de kies is. 

 

Viszont a kies puszta a szövegben kisvártatva kiderül hogy ez bizony már valaki birtoka, szépen is van gondozva ezért, tehát itt már van a személy az a- KI, aki kiesíti ezt, kiésíti.  A birtokok amelyre meg igényt tart egy ember, egy (vala)KI, nyilván vele jár hogy jó esetben gondozza, szépítgeti, a helyszínen jók a környezeti adottságok, vele jár hogy itt víz is van meg termékeny a talaj is.  Összefügg a termékenységgel ily módon, viszont a KI szóból van származtatva, senkitlen szavunk is volt, ma már ez nem nagyon van használatban. 

 

A táj mondjuk meg túrázáskor azért lehet egyszerre kietlen és kies is mert egymást váltják az elhagyatott helyek, illetve a "kiesített"  helyek...