"A hirtelen cselekedetek meg talán összefüggnek azzal hogy ha valaki úgy tesz valamit hogy nincsen előzetes információja, híre valamiről, azaz hír nélkül gyorsan és azonnal tesz valamit.  Lehet így indult el ez a történet."

Valószínűleg így volt. Az ellentétpár szépen kirajzolódik a múltban, de ma már senki nem gondol erre...

 

"A kies-kietlen dolognál még az érdekes hogy gyakran így együtt tűnik fel írásokban, de régi költeményekben is a dolog, bizonyos szempontból ezért gondolom hogy rokonértelem is lehet köztük az ellentétek mellett."

Annyira rokon, mint a híres-hirtelen...

 

"A kies-kietlenben kell lenni közösnek a KI (kinti)  szavakhoz, a kies dolgok többnyire tájak, erdők, mezők, puszták, völgyek, de néha a vándor útja is kies.  Mind valami külső helyszín, kinti hely lesz."

Persze, hiszen a KI a szó alapját képező gyök, ami élhető földre (erdők, mezők,) vonatkozik. Ezért ami kies, az rendelkezik erdővel, legelővel, vízzel, bokrokkal, stb. Ami meg kietlen az puszta homok, vagy kő, ahol nem terem semmi, hiányzik a Ki-re jellemző víz, erdő, a fű...

 

Ezek valóba nyelvi furcsaságok:

"NINCS és NINCSTELEN"

Így is mondhatnánk: semmije sincs. (kettős tagadás)

"EGY és EGYETLEN"

Itt bizony "puskáznom" kellett: A C-F azt írja, hogy az egy-hez az -ig (-eg) határvető rag kapcsolódik, melyben g › t hangváltozás következett be. (pl: esmeg- ismét)

Ehhez az -ig (eg) raghoz "szeret" a -lan, -len toldalék kapcsolódni (addiglan, pediglen, ideiglen).

Tehát itt nem -tlan, -tlen fosztóképző van!