A sumer épp elképzelhető hogy ilyen logikai alapon kötötte össze a földet a KINT fogalmával, jó lenne őket megkérdezni erről.))    A magyarban ennek nyomát annyira nem érzem.  A KIES és KIETLEN szavakat is a KI fogalmához tartozónak érzem. Első helyre utal, második talán már inkább személyre.

A KIES táj véleményem szerint legősibb értelmében azt jelenti ami majdnem épp maga a pontos hangalak, szerintem ez eredetileg egy KIESŐ táj, azaz nem egy forgalmi csomópont közepén van, hanem valami félreeső helyen ahol épp lakosság is lehet, de a természetközelség is jelen van.   A kellemes és vonzó hely értelmet szerintem csak később aggatták rá a szóra hiszen ezek a többé-kevésbé érintetlenebb helyek gyakran tényleg festői szépségűek, emiatt nyilván vonzóak is tudnak lenni. De a kies tájak jellemzően nem megapoliszok ugye, valamelyest félreeső de lakható helyek.

Igen ám de akkor jöhet a kérdés hogy így viszont micsoda a KIETLEN?...   A kérdés joggal merülhet fel.  Viszont itt nem a KIES szó van fosztóképzőzve hanem csak a KI szó szerintem.  Ezek már mindig lakatlan helyek, nincsen aKI ott meg tud lenni, szerintem itt a személyek nélküli helyet kell már érteni hiszen nincs ott lakosság, nincsen sen-KI, a személytől megfosztott hely ez, nyilván mert a körülmények olyanok amilyenek. Mondjuk a földes teória is beleillik épp a képbe.  Nincs itt akire rákérdezhetünk hogy ő most KI mert itt nincs olyan hogy KI és valaKI, a táj ki-etlen, nincs sen-KI.  A senki is a KI mint személy tagadása.  

És igen, valószínűsítem hogy a személyre kérdező KI kérdés összefügg a KINT lévőséggel, a bentieket már ismerjük, a kérdés meg gondolom leginkább a KINT lévő személyre irányult aki a lakhely előtt kóricált, ő róla csak annyi ismert hogy ott van odaKI van (rég így is mondták), tehát van kint ember (valaKI) aKI személye még nem ismert.  A kivagyiság és a kísér szóban is inkább ez lehet a KI kezdet, néhány szóban magára a személyre utal a szó, bár igaz hogy döntően azért a helyre...