"Kár ezen vitázunk, mert nem fogunk egyet érteni."

Ne vitaként fogd föl, hanem egyszerűen csak az álláspontjaink mellé felsorakoztatott érveknek. Nem kell egymást meggyőznünk, mindketten azt gondolunk a továbbiakban is amit akarunk.

Nagy tisztelője vagyok C-F-nek, hiszen letették az alapjait a gyökrendszernek, de ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne, vagy nem is kell továbbgondolni mindazokat, amiket ők - és később mások - leírtak. A tudomány már csak ilyen, mindig fejlődik, s egyre többet képes megmagyarázni a minket körülvevő világról. A nyelvészet sem bújhat ki a fejlődés szükségszerű folyamata alól, az alapokra tovább kell építkezni. Ez pedig nem történhet másképp, mint a meglévőek továbbgondolásával, kiegészítésével, az esetleges tévedések kijavításával.

 

"Szerintem nem változik a "Ro" eredeti jelentése, mert ez képtelenség." 

Ebben egyet is értünk, ezen nem vitatkozunk, én is ugyan ezt állítottam: "Minden esetben a magánhangzó változtatja meg az "r" hang eredeti jelentését. Egész pontosan; nem az eredeti jelentését változtatja meg, hanem a két hang és azok jelentései együtt fognak valami újat jelenteni. Úgy, mint azt az összetett szavak esetében is láthatjuk: talpfa, árrés, képkeret, padlólap, szarufa, fogkefe..." (lsd: 1929-ben)

Ugyanezt elmondhatod a "magánhangzóról" is. Namármost, ha az egyik hangra igaz egy állítás, akkor a másikra is igaznak kell lennie, hiszen minden hangnak van valamilyen magával hozott igen ősi jelentése. Semmi alapunk nincs rangsorolni hangokat csak azért, mert ma az egyiket magán- a másik pedig mássalhangzónak nevezzük. Az őskorban nem volt ilyen rangsorolás. Hangok voltak és kész. Már azért sem, mert a mássalhangzók több, mint fele valójában magánhangzó (nem szükséges mellé magánhangzó, hogy ki lehessen ejteni őket.).

 

"Bármilyen magánhangzót teszel is mellé, az csak módosítja a jelentését."

Csak ma van ilyen kategorizálás, hogy magán- és mássalhangzó, korábban (pár száz éve) nem is ismerték ezeket a fogalmakat.

Definíció szerint: "A mássalhangzók (latinul consonantes) olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges"

Nos, ennek értelmében csak az alábbiak felelnek meg a meghatározásnak, hisz' már bebizonyítottam, hogy a "mássalhangzók" jó része magánhangzó, nem kell hozzá másik hang a kiejtésükhöz.

A valódi mássalhangzók a következők: b, c, (cs), d, g, j, k, l, m, n, p, t, (ty). Ezek kiejtése nem lehetséges más hang nélkül.

Az önmagukban is kiejthető mássalhangzók: f, h, r, s, (sz), v, z, zs. (korábban tévesen a "j"-t is ide soroltam. - határeset, mint a L)

És mint példában is illusztráltam, a szlávokat egyáltalán nem zavarja, hogy akár öt mássalhangzót egymás után tegyenek. De azt is észre kell venni, hogy a példaként hozott szavakban felváltva vannak önmagukban és csak magánhangzóval kiejthető mássalhangzók!!! Pl: S-t-R-b-S-k-É (pleso), Z-m-R-Z-l-i-n-a, amitől a hangsor, a mássalhangzók kiejthetővé váltak. Ellenpróbát is tehetsz, próbáld kiváltani a nagybetűs hangokat valódi mássalhangzókra pl, így: C-t-G-b-N-k-é.

Szólj, ha ki tudtad ejteni...  Próbálkozhatsz más hangokkal is, azokkal sem fog menni.

 

Ha most a fentieket figyelembe vesszük, az egész mássalhangzós gyökváz elméletet kukába dobhatjuk, mert nem felel meg a nyelvi szabályoknak, definíciónak. De mint láthatod, a valóságnak sem!

Nos, ezt a kis szösszenetet azért írtam, lásd, mennyire ingatag lábakon állnak a gyökelmélet mássalhangzó-vázra épített teóriái, s lásd, gondolkodás nélkül nem lehet semmit sem elfogadni csak azért, mert tetszetős...

Természetesen a gyökök ettől még gyökök maradnak, ezzel nincs semmi baj, csupán az a rendszer, ami ennek "gerincét" adja (mássalhangzós gyökváz) hamis alapokra épült. Más szóval: Nem magán- és mássalhangzókról kell beszélnünk, hanem hangokról, és akkor megértjük a gyökök kialakulásának menetét, ezzel együtt az egymás közti kapcsolatok rendszerét.

 

"Észre kéne venned, hogy a vár és a vér a "Fe" ősgyök változata, ami felsőséget jelent."

Csak az a baj, hogy a "v" és a "f" hangoknak más a jelentése, így nem változatai egymásnak. Egyszerűen más a jelentésük.

Ha a jelentésük azonos lenne, nem kéne más hanggal helyettesíteni.

 

"Ugyan ez vonatkozik a kór és a kör típusú szavakra. Tökéletesen kiviláglik belőlük a görbedtség alapjelentése."

Nem fogadnék rá nagyobb tételben... Még senkit nem láttam körbe-körbe járni, bármilyen beteg volt... Igen, a járása lehet tétova, bizonytalan, lehet a beteg görnyedt, lehet fekvő, vonagló, szipogó, köhögő, stb... de a kör nem jellemző rá.

Ha a görbeség (görnyedtség) jellemző rá - mert ezt elfogadom - akkor a G-R gyök lenne a szó alapja, de nem az... Na, most lehet újra gombolni a kabátot...