Igen, ebben az egyenletben gondolkodom én is. Ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a rendszer, a radiátornak olyan teljesítménnyel kell a hőt leadnia, mint amilyen teljesítménnyel a kazán leadja a hőt a fűtővíznek.

 

Most ugyebár mit csinálok, mint biorobot? Próbálom az on-off vezérlőmmel megközelíteni azt az egyensúlyt, amit a buszos vezérlő szépen visszacsatolással megold, ahogy D. Tibor ábráján látszik.

 

Mi az ideális buszos vezérlés eredménye akkor, amikor a fűtési igény állandó? Az, hogy olyan előremenőt, tömegáramot és kazánteljesítményt állít be, amely mellett a kazánoldali Pbe egyenlő a radiátoroldali Pki teljesítménnyel, és amely meg egyenlő az épület hőveszteségével. 

 

Ehhez képest annyit csinálok, hogy az előremenőt picivel az fölé állítom, ahol ez az egyensúly volna. A kazán nem tud nagyon túlfűteni, mert a radiátorok az adott előremenőn alig adnak le nagyobb Pki teljesítményt, mint a ház hőigénye. Tehát ahogy megy folyamatosan a kazán, a visszatérő emelkedik, de egy ponton túl már nem tud emelkedni a kérdéses egyenlet miatt: lecsökken a delta T és ezzel a Pbe lecsökken Pki-re.

 

Persze a termosztát néha lekapcsolja a kazánt, ami nyilván nem olyan jó, mintha a folyamatosan menne, de a radiátorok olyan lassan hűlnek, mint amilyen lassan melegednek, tehát a Pki elég lassan csökken. Amikor a kazán újra elindul, a Pbe kezdetben magasabb, amíg vissza nem melegszik az egyensúlyi állapotig a fűtőviz, de aztán  a csökkenő Pbe "szembetalálkozik" a Pki-vel.

 

A buszos vezérléshez képest ez szerintem elsősorban a kapcsolgatás miatt rosszabb. Az egyensúlyi állapot nagyjából ugyanaz lesz, csak 1-2 °C-al magasabb előremenő mellett.

 

Meg persze amiatt is, hogy szellőztetés után lassabban áll vissza a hőmérséklet.