"A vallás (hit) akkor került "képbe" amikor már képesek voltak eleink az elvont gondolkodásra, mikor a képzeletük tárgyát meg is tudták fogalmazni, más szóval voltak kifejezéseik, szavaik, amikkel asszociáció révén be tudták azonosítani, rá tudtak utalni  az elvont dolgokra."

 

Gondolkodni eleve képtelenség elvonatkoztatás nélkül. Nincs olyan, hogy előbb gondolkozok a vadászatról, aztán egyszer csak elvonatkoztatok és elkezdek imádkozni.

 

"Az, hogy mit gondoltak valamiről (azaz a hit) nem játszott szerepet életükben, mert az nem segített a vadászatban, vagy a mindennapi életben."

 

Másként látom ezt. Meg sem lehet szervezni az életet szertartások nélkül. A szertartás a társas élet nélkülözhetetlen feltétele.

Úgy hiszed, hogy van sorrendiség a beszéd és a vallás között. Biztos vagyok benne, hogy nincsen.

Egyszerre kellett haladni ezen az úton, mert mindkettőt megelőzi az elvont gondolkodás.

Ugyanis a hiedelmekkel ellentétben ahhoz nem kell tudni beszélni. A gondolkodás alapvetően nem a beszédre épül, csak mi ezt hisszük.

Miért? Mert már annyira befolyásolta a gondolkodásunkat a beszéd, hogy el sem tudjuk képzelni nélküle.

Ezért gondolom azt, hogy a célszerűség és a szakralitás egyszerre, egy időben hatott a beszéd alakulására.