"Te mindenben a beszéd csíráit látod, én meg a vallás csíráit."

Mi itt nem a vallást és annak kialakulását, kezdeteit keressük, hanem a szavak, gyökök, ősgyökök eredetére, ezen keresztül a köztük fennálló kapcsolatokra keresünk választ - Amennyire tőlünk telik...

"Nem azt állítom, hogy az állatok vallásosak, csak azt, hogy bennük van a csírája."

Meglehet, de, mint ez előbb írtam, most nem ezzel foglalkozunk.

Abban egyetérthetünk, hogy a vallás is nagyon régi gyökerű, és abban is, hogy a beszéd és a vallás kapcsolatban áll egymással, de azt neked is el kell ismerni, hogy vallást gyakorolni, egyáltalán valamilyen vallást kialakítani csak akkor lehet, ha már van ehhez elegendő szó és megfelelő nyelvi rendszer, hogy az emberek ki tudják fejezni elvont (nem közvetlen csak a környezetüket érintő) gondolataikat és ezáltal valamilyen egységes elképzelést alkossanak.

Szavainkat nem a vallás miatt alkották őseink, hanem azért, hogy sikeresebben vadásszanak, felhívják egymás figyelmét valamire, kifejezzék pillanatnyi érzéseiket, elégedettségüket, haragjukat, bánatukat, fájdalmukat, stb. Az, hogy mit gondoltak valamiről (azaz a hit) nem játszott szerepet életükben, mert az nem segített a vadászatban, vagy a mindennapi életben.

A vallás (hit) akkor került "képbe" amikor már képesek voltak eleink az elvont gondolkodásra, mikor a képzeletük tárgyát meg is tudták fogalmazni, más szóval voltak kifejezéseik, szavaik, amikkel asszociáció révén be tudták azonosítani, rá tudtak utalni  az elvont dolgokra.