"Tudni kell, hogy Magyarország az Árpád-korban valóban nagyon jelentős királyság volt, de ennek a korszaknak ugyanúgy megvoltak az árnyoldalai is. Nem szuperhősök ültek a trónon, volt tolerancia és intolerancia, nagy királyaink véres kézzel verték le a lázadásokat. Alkoholista királyainkról sem esik sok szó, pedig erre is van példa."

Kérem... csak tudni kell tálalni mindent:

A "kalandozások" semmivel nem voltak, erőszakosabbak, vagy igazságtalanabbak, mint az akkori Berengárok vagy Arnulfok háborúi, vagy hadjáratai. Sőt azok sokszor sokkal kegyetlenebb módon zajlottak mint a magyarok hadjáratai. A "nyugat krónikásai" éppen a saját uraik tetteinek leplezésére találták ki az "avar - hun - viking - magyar" kegyetlenkedéseket, soha nem létező csatákat, városrombolásokat, városégetéseket. Szinte egyiknek sincs nyoma. Soha nem volt magyar-viking háború, de még egy ótvaras kis csatácska sem! Valahogy mindég elkerülték egymást, keleten, meg nyugaton is! - Már már isteni csoda...! Mire keleten a ruszok megérkeztek, a magyarok tovább álltak, mire a magyarok megérkeztek nyugatra, akkora a vikingek tűntek el - szelídültek meg

Talán így, egy kissé másként értékelendő... "ez a mű" - is.

( Csak is az errefelé látogató, érdeklődő közönség tisztánlátása érdekében )