Sajnos ami a zenében a nyáljelenség, az az élet többi területén is jelen van. Kereskedelmi TV-k és rádiók, hatalmas bevásárló központok, sablonos hálivúdi filmek, ... Igazából semmi bajom azzal, hogy van sok nyálzene. Had legyen. Nagyon sok, sőt számomra - aki szinte éjjel nappal zenét hallgatok - kimeríthetetlenül sok igényes zenét találok. Egyszerűen az időm kevés felfedezni és élvezni őket. Elég, ha csak a komolyzenére szakosodik valaki. Pl. a Bach életmű nemrég valami több, mint száz CD-n jelent meg. Ember legyen a talpán, aki ezt meghallgatja és magáévá teszi.
Tehát ezek a jelenségek csak annyiban zavarnak, hogy sajnálom a sok agyatlant, akit ilyen könnyű befolyásolni és irányítani, hogy a tömegben már csak elég legyen bégetnie. (apropó, honnan tudom, hogy én nem vagyok egy másik bégetős tömeg része?)
Ami viszont zavar, és sok energiám leköti, az az, hogy ha mindent megteszek az általam nem kedvelt zene (és stb...) kikerülésére, akkor is lépten nyomon elém ugrik valaki, és erőszakkal megpróbálja belémdiktálni. Kevesebbe kerülne megtanulni bégetni, mint állandóan ragaszkodni a saját egyéni akaratunkhoz és ízlésünkhöz :-)
A gyerkőcökre visszatérve. Szegényeknek nincs még nagyon kialakult egyéniségük és ízlésük, és így könnyedén befolyásolhatóak. Csúnya dolog, hogy mikor a legfogékonyabbak, már akkor elkezdik őket is az igénytelen tömegzenére kondícionálni. 5 éveseknél már hódít pl. a Kuckó Mackó. Amellett, hogy a gyerek kialakulóban levő ízlését rongálják, azt az aljas módot használják fel pénzszerzésre. A világon a legegyszerűbb dolog úgy pénzt keresni, hogy a gyereken keresztül veszed ki a szülő zsebéből a pénzt.
Konklúzió: Nem kellene hogy zavarjon minket mások sekélyessége. Ellenben jó lenne, ha azok az emberek, akik a nyájat terelgetik, megpróbálnák a mi egyéni ízlésünk respektálni, és nem megpróbálni agresszív módszerekkel minket is a nyájba beilleszteni. NEM KÉRÜNK A NÉPBUTíTÁSBÓL!!!