Joker Karakter Creative Commons License 2000.03.25 0 0 85
***Beszámoló
(Azért így kezdem, hogy később rá lehessen keresni a topicban az ilyen témájú hozzászólásokra)

Sárvár-Hosszúpereszteg-Sümeg, 2000. február 26-27.

Béla és Lipi Pestről jöttek vonattal, az állomáson gyors átöltözés, a csomagot betettük a forgalmi irodába, és már indultunk is. Kedves epizód, hogy semmit nem kértek, semmit nem kérdeztek (illetve azt, hogy mikor jövünk érte), nem adtak bilétát, csak "tegyék le oda...", és kész. Csodálkoztunk is egy kicsit, de aztán megegyeztünk, hogy a vidéki emberek sokkal barátságosabbak és jóhiszeműbbek. Keresztülmentünk a városon, és mivel féltünk, hogy reggel még nagy lesz a sár, a sótonyi elágazásnál nem fordultunk le balra, hanem a Hegyközségen át mentünk tovább. Nem volt jó ötlet, járda nincs, nagy kamionok zuhognak a lejtőn lefelé, nem túl biztonságos. Azért felértünk, és a celli műúton mentünk tovább Sitke felé. Sitkén átmentünk a pirosra, el a kápolnához, és fényképeztünk. Aztán tovább, csak úgy érzésre, vissza a kék felé. A Hercseg-hegyet már nyugatról kerültük, és délnek tartottunk, bár a kék egy kicsit hiányzott. Nem is bírtuk sokáig, letértünk a kellemes útról, át a lápos, gazos mezőn, majd egy tüskés erdősávon átjutva megtaláltuk a jelzést. Mehettünk is rajta vagy 200 métert, amikor egy merész kanyarodással visszament arra az útra, ahol korábban haladtunk. Innen délnek haladva elég jó, nem sáros tagutakon eljutottunk Gércéig. Egy mellékúton haladva beértünk a főútra, italboltot vagy polgármesteri hivatalt keresve. Az utcán egy lélek se volt, sokáig mentünk, míg kérdezősködni tudtunk. Kiderült, a kocsma zárva, a polgármestert meg rég elhagytuk. Vissza kellett gyalogolni vagy 500 m-t, és megtaláltuk a kitárt kapujú házat, udvarán a kerekeskúttal és egy nyitott pavilonnal. Ennek az oszlopán volt a pecsét. Az udvaron volt egy kutya, olyan nyugodtan aludta végig az ottlétünket, mintha a kéktúrázók arrafelé bolyongása legalábbis mindennapos dolog volna. Pedig tudta, hogy ott vagyunk. Kifelé jövet kerestük a házszámot, de nem volt. Viszont megtaláltuk a kerítésen az "Országos Kéktúra Pecsételőhely" feliratot, ami mellett olyan szépen elsétáltunk fél órával azelőtt. Ja, a házszám egyébként extrapolálva 49, de az utca nevét ne kérdezzétek.
Gércéről kifelé haladva a sportpálya a jó irány, ezt azért mondom, mert az ki van írva, de a kék nem mindenhol látható. Kiérve, és áthaladva a műúton, egészen a hidegkúti erdészházig jó minőségű aszfaltút vezet, érdemes elővenni a gördeszkát :-)
A Rózsáskerti erdészház után egy jó kilométerrel van a Banyafa: egy kidőlt fa, a környéke padokkal, asztalokkal, ismertető táblákkal kirakva, szóval ideális pihenőhely még nagyobb csoportnak is. Tűzrakó hely is volt. Sajnos forrást nem láttam a környéken, de nem is nagyon kerestem. Fényképeztünk, és mentünk tovább.
Káldig jórészt erdei utakon mentünk, amelyek helyenként nagyon sárosak voltak, főleg ott, ahol fakitermelés is folyt - de a frissen vágott fa illata fenséges volt. Káldon a Hubertus fogadó zárva volt, úgyhogy a vele szemben lévő Korona nevű műintézményben vételeztük magunkhoz az éppen esedékes védőitalt. A második körből én kimaradtam, mert el kellett mennem telefonálni - ez volt a tervezett első napi penzum végállomása előtti utolsó település, így innen telefonáltam Szombathelyre barátnőmnek, hogy mikorra jöjjön értünk autóval.
Káldon tudtunk Kéktúra-pecsétet szerezni, mert az iskola kerítésére jósolt pecsét megvolt. Továbbmenve többnyire jó erdei utak voltak, lehetett hárman egymás mellett menni, és dumálni. Észre sem vettük, és eltűnt alőlunk a kék, az volt csak gyanús, hogy egy olyan helyre értünk, ahol az általunk kívánatos déli irányt nem tudtuk tartani - egy sűrű, bozótos erdő terült el épp arra. Egy kis tanácstalan térképnézegetés, távolságbecslés után úgy döntöttünk, keletról kerülünk, és amint lehet, délnek fordulunk. Jól döntöttünk, csakhamar megtaláltuk magunkat a térképen, majd a kék is meglett. Naplemente előtt, de már égő utcai lámpák fényében vonultunk be Hosszúperesztegre. Könnyen megtaláltuk a templomot, az oldalán a pecsétes ládikót, de a lánc végén - NEM VOLT SEMMI! A plébános próbált nekünk segíteni, hogy hoz egy pecsétet, de mi inkább elhárítottuk a kedvességét, és szerényen megelégedtünk azzal, hogy útba igazítson minket a kocsma felé. A kocsma a templomtól vissza a 8-as út felé van, bal oldalon, kb 200 m-t kell menni, előtte egy 3-4 autónyi parkolóféle, és maga a kocsma bent van egy udvar hátuljában. Volt pecsét - egyáltalán: ezen a napon mindenhol volt MTSZ-es kéktúra-pecsét. Autóval mentünk vissza Szombathelyre aludni.
Folyt köv...