„Leányom, megfogod a kezem és folytatod műveimet?

 ….. , azt akarom, hogy világos legyen számodra mindaz, amiről az előbb beszéltem. Azt mondtam, hogy megjövendölöm a bekövetkező eseményeket, nehogy kétséges legyen, hogy tőlem valók.

 De igen, azt mondtam, hogy te leszel műveim jele. Tervemet már jóval születésed előtt kigondoltam. Virágom, maradj nyitott, hogy rád hullathassam igazságosságom harmatát. Töltekezz erényeimmel! Azt akarom, hogy tökéletes légy! Azt akarom, hogy virágom kiviruljon, hogy teljék el tökéletességemmel! Azt akarom, hogy virágom isteni mirhám illatát árassza szét! Nézz rám ….. , minden óhajom beteljesül. Áldoznál-e még többet rám idődből, ….. ?

 Töltsd meg hát lámpásodat - meríts belőlem! 

Dicsőíts engem! Ki szabadított meg téged, ….. ?

Kedves, mondd! 

….. , akarsz-e áldozatot hozni?

Megmutatom, mit akarok tőled.  Kedves, mindig belőlem meríts! Szeretlek, virágom.

Ne feledd, hogy könnyedet későbbre kell tartogatnod, amikor meghallod, hogy enyéim miként bánnak Édesanyámmal!

….. , eljön az a nap, és már közel van, amikor Egyházam egy nyelvet beszél. De még e dicsőséges nap előtt rettenetes felfordulás lesz, egyrészt az emberek hiúsága, bűne és hiányos szeretete miatt, másrészt azért, mert Testemet szétszakították. Hadd mondjam el újból, hogy meg fogom dicsőíteni és egyesíteni fogom Testemet. Virágom, a Szeretet egyesít mindnyájatokat. Ezt is írd le: maradj kicsiny, hogy egyedül az én tekintélyem érvényesüljön!

Add tudtára mindenkinek, hogy kívánságaim rendíthetetlenek, és határozottabbak, mint valaha.

….. , e szavakat akarom gyermekeim tudtára adni: "Én, az Úr megáldalak benneteket, jöjjetek hozzám!" 

….. , támaszkodj rám, élj világosságomban és pihenj meg benne!”