Háj Lájza! Gépészek és számítógép? Mégis, mit gondoltál?

Neked, mint szorgalmas Újlaki-olvasónak, biztosan ismerős lesz a történet, egy éve vagy mikor megírtam: Még a hőskor vége felé történt, reggel nyolctól délig dolgoztam a 8080-as, duál floppys mikrogépen, már éppen készültem menteni és indulni ebédelni, amikor egyetlen másodpercre leállt minden, a ventilátorok kezdtek lepörögni, majd újra felbúgtak. Persze, ez elég volt a gépnek, hogy újraindítsa magát. Majdnem üvöltve rohantam ki a folyosóra, ahol az elektromos elosztószekrény előtt egy bűntudatos gépészmérnök állt (a nevét nem árulom el, csk azt, hogy ő nem László, hanem György). Az arckifejezésemből már rájött, hogy valami nagyon nagy hibát követett el. Kiderült, hogy sorban le- és visszakapcsolta az - egyébként minden előírás és józan ész ellenében - jelölés nélküli automata biztosítókat, mert meg akarta tréfálni a barátját valamelyik szobában.

Csak félnapi munkám veszett kárba. Akkor tanultam meg, hogy a gépészmérnököket pedig nem szabad villanyvezeték közelébe engedni: ön- és közveszélyesek, és gépészmérnöktől függetlenül minden negyedik-ötödik mondat után menteni kell.

Azóta azért változott a helyzet. Most már elég régóta Wordot használok, ezért minden második-harmadik mondat után mentek.