Csak néhány gondolat össze-vissza.

 

A szemromlást a számítógép és a tv nézés okozza inkább mint a könyvolvasás.

Ezért van ma oly sok szemüveges gyermek.

 

A klasszikusoknak általában az a baja, hogy íróik közel depresszíósak, így ezt

beleviszik az amúgy remekműveikbe, amelyek azért gondolatébresztőek lehetnek,

ha érdekes a témakör, valamint olvasmányos az író stílusa is.

 

Egy jó krimi néha kiemelkedhet a klasszikusok közül, illetve maga is klasszikussá

válhat, lásd "A vád tanúja", vagy a Viktoriánus kori Anglia leírása a "Sherlock Holmes" írásokban.

De csúcsnak tartom a "Sakál napja" kitalált sztorit is, amely ügyesen átúszik a valóságból a mesébe.

 

A szomorú az, hogy csak főleg az előző rendszer propaganda kiadványai optimista írások,

nem véletlen, hogy napjainkban is nagy az olvasótábora a valójában fércműveknek,

hiszen a mesék habbal remek kikapcsolódás is egyben.

 

Részemről képes voltam elolvasni Ázsájev "Távol Moszkvától" sztálini propaganda regényét,

amelyről tudható, hogy gulágon készült parancsutasításra, az irányvonalat megszabva.

Bár hasonlóan készülhetett a mi Anonymusunk "Gesta Hungarorum" bestsellere is,

lásd a filmklasszikus idevágó része: https://www.youtube.com/watch?v=VTL6PA2UE7I

 

A Kádár-korszakban működött az aczéli diktatórikus cenzúra, amely így még

a remekművekbe is belerondított, pl Szerb Antal "Magyar irodalomtörténet"

amiből egyszerűen kitöröltek fejezeteket, szerencsére a neten az eredeti megtalálható,

illetve "A világirodalom története", ahol az utószó "magyarázat" gyanánt leszúrják szegény

szerzőt, (1945 -ben meggyilkolták magyar fasiszták), hogy "nem értékelte a szovjet irodalmat" ...

 

Persze nem vagyok "klasszikus ellenes", csak leírtam a saját kusza tapasztalataimat,

mindössze ennyi. Sok jó könyvet mindenkinek !