Fekete István

Tölgy

 

Csupa erősség, csupa pompa,

Dereka soha nem hajolna,

És kérge kemény, mint a kő.

Szélvésznek zúgva kiált vissza,

Gyökere mélység vizét issza,

És rajta nem fog az Idő.

 

Fájából lesz a hordódonga,

Faragott kapuk díszes gombja

S fürge kerékben a küllő.

Mindenütt, ahol helyt kell állni,

Viharral, vésszel szembeszállni,

A Tölgy, csak a Tölgy az első.

 

Odvában mégis mókus fészkel,

Tört ágán holló alszik éjjel

És makk ül kis csészéjében.

Őrködik százezer virágon,

Alatta vándor alszik nyáron,

És nem fél soha, csak télen.

 

Testét a fagy, ha összehúzza,

Ágát zúzmara összezúzza.

Jaj, a fejsze is megvillan!

Megreszket akkor, s keseredten

Nagyot kiált, és elesettenL

eroskad a hóra holtan.