„….. ! Semmi sem szerez nekem nagyobb örömet, mint az, ha összeszedett vagy jelenlétemben. Magasztald fel Szavamat!
 Én, az Isten, letekintek a mennyből a szobádba, virágom. Te láttad dicsőségemet, megízlelted édességemet, és elnyerted jóindulatomat.
 Még mielőtt létrejöttek a hegyek, mielőtt bármi kisarjadt a Földön, én már kiválasztottalak téged, szeretett gyermekem, hogy dallamos éneket zengj háromszorosan Szent Nevem tiszteletére, és Szavammal életet adja megholtnak. Én bíztalak téged, gyermekem, születésedtől fogva angyalom gondjára, hogy őrizzen, és hozzám vezessen.
 Látod? Mondhatja-e valaki: "Isten nem nyilvánította ki isteni hatalmát. Isten megfeledkezett teremtése iránt való szeretetéről és hűségéről."
 Ó ….. ! Tizenhárom balzsamos év telt el, a rád bízott, felszentelt üzenetek tizenhárom éve, hogy kijelentsd a népeknek akaratomat. Én szóltam, és te hittél... Én adtam neked ezt a mérhetetlen kincset, és eltöltöttem nemzedékedet illatom áradatával. Kívül-belül illatossá vált minden lélek, aki kinyitotta előttem szíve ajtaját. Édességem behatolt a csontvelőkbe...
 Nem tudtad, hogy ha megígérek valamit, azt be is tartom? Gyermekem, hajolj most arra a Szívre, amelyhez Fiam, Jézus Krisztus van a legközelebb, és ne feledd: meg fogom munkálni ezt a nemzedéket, és megértetem velük, hogy a halhatatlanságnak a Háromságos Istennel való rokonság az alapja. Az a szándékom, hogy minden lelket a szeretetnek isteni és bensőséges egységébe vigyek, és átistenítsem őket a mi egyetlen lényegünkben és egyetlen akaratunkban...

Légy áldott! Én, a te örök Atyád az egész menny színe előtt megáldalak téged homlokodon isteni szeretetem kenetével.”