Komolyra fordítva a szót (és eltávolodva ettől az ifjútól) irigykedve olvasom azokat a beszámolókat, ahol azt látom, hogy a család apraja-nagyja együtt kirándul. Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. A gyermekeim sokat sportolnak és emellett a fiam néha eljön velem, de ez nem rendszeres. Évente pár alkalommal. A lányom nagyon ellene van. Tinédzserek már mindketten, 13 és 15 évesek. Én nem erőltetem, pont azért, hogy nehogy megutáltassam velük a túrázást. Majd egyszer talán mégis ráéreznek az ízére. Ha nem velem, akkor majd a barátaikkal, párjukkal, gyerekeikkel. A feleségem is inkább bringázni szeret a természetben, kirándulni nem annyira. Mondjuk ezért volt jó a Covid, mert abban az 1 - 1,5 évben nagyon sokat túrázgattunk, sétáltunk az erdőben itt a környéken. Igaz rövidebbeket, de együtt. Aztán, ahogy visszatért a lezárások nélküli élet, újra elindultak az edzések (mindketten sportolnak), akkor már lekötötte az energiáikat a sok edzés és meccs. Nem kárhoztatom őket, hogy nem a kirándulást választották. Idén megígérték, hogy az RP-DDK egy szakaszára eljönnek velem Zalába. Kíváncsi leszek, össze jön-e.