Krupa: Végig az északi szláv területen, a szorboktól az oroszokig és a szlovákoktól a lengyelekig ismert családnév, vö. Krupa. A hosszú magánhangzókat ismerő szláv nyelvekben alakváltozatai is vannak: ilyen a szlovák Krúpa (ennek csehesedett írásmódú alapja a Krůpa), a cseh Kroupa. A szorbból (valamint a csehből és a lengyelből) a németbe is bekerült mint Kruppa, illetve némileg németesedve mint Kruppe.

Etimológiája megegyezik a 15699-es hozzászólásban a Krupla szláv etimológiája kapcsán említettel, csak a kiindulás az alapszó egyes száma: krupa (szlovák krúpa, cseh kroupa) ’daraszem; dara, tisztított és összezúzott gabonaszemek (régen elsősorban árpából) mint táplálék’. Hasonlóképpen a Krupla feltételezett motivációjához az elsőnek elnevezett kedvenc vagy kényszerűen egyszerű táplálékát nevezi meg, esetleg darát készítő foglalkozásneve, csak képző nélkül alakult.

Az alapnévnek több további származéka is családnév lett, pl. szlovák Krupár (foglalkozásnév), orosz Krupina, lengyel Krupiarz (foglalkozásnév), Krupka (’gyöngykása, középdara’), Krupička (’finomdara’), és természetesen a Krupla kapcsán említettek. A cseh-szlovák Krupík, valamint a szintén kicsinyített Krupek, Krupok az alapszótól eltérő hímnemű voltuk miatt lehet, hogy nem ide, hanem a régi cseh krupý ’nagy szemű, érdes, durva, nyers, goromba, bárdolatlan’, orosz крупный (krupnij) ’nagy szemű; megtermett, nagy termetű, testes, termetes’, szlovák krupo ’erősen, keményen’ szavakban található metonimikus jelentéshez kapcsolódik.