Várady Szabolcs

Éveink hozadéka

Mindenki elhülyül, nem a bölcsességünk
növekszik évről évre; újabb
rossz szokás társul a régiekhez,
és jobban is ingerel, mármint a másoké,
mint annakelőtte; a magunkét
számbavesszük magunkban, elítéljük,
hanem szabadon eresztjük a többiek közt.
Holott közben gyarapszik, kinél hogy,
tudás és teljesítmény: érlelődünk -
de ember és a műve más-más körben köröz.
Egymásra utalva pedig, hisz olyan kevesen
egyívásúak, összejárunk
eltölteni a maradék időt,
átvánszorogni az ünnepek sivatagján;
szombat esték és vasárnap délutánok
karámjába terelődik a régi nyáj
most is, mint tavaly és tavalyelőtt,
és mint jövőre is nyilván, jövőre is.
Mint elszánt nevetés a régi viccen,
jelenlétünk fölharsan az ismerős
szobákban újra; mint a rettegés íze
a szürkülő ölelkezésben, visszatér.