UvL:
"Tényleg sajnálom, hogy per pillanat nincs itthon francia történeti-etimológiai szótáram ;-), de a francia assaut (asszó) szó szerintem sokkal régebbi, mint az 1893-s Pallas hivatkozás. Valószínűleg a XVII. közepén jelenhet meg, amikor már sikerült letörni a francia urak párbajkedvét (lásd Richelieu bíborost) és kellett valami izgalmas, ugyanakkor törvényes pótlék. Szóval valahol Richelieu és l'Abbat (angolul 1734 jelent meg a könyve) közötti korban keresgélnék.
Érdekességként elmondanám, hogy élő barantástól még nem hallottam azt: "No, párbajozzunk egyet ecsém!", pedig elég sokszor szoktam találkozni velük, sőt a versenyeikre is el szoktam menni. Kb. sejtem honnan ered ez a kifejezés: Kenshin-ryu bujutsu. Tőlük már hallottam, amikor mondtam: "No, akkor vívjunk egy kellemeset", erre azt volt a válasz, kissé méltatlankodva: "Mi nem vívunk, mi párbajozunk!" Ez a nagyon-nagyon komoly párbajozásuk azt jelentette, hogy kisujjad hegyének lepkeszárny-erejű 1 db érintése is halálos.
Az AE (gyakorlatilag = a magyar HEMA) természetesen úgy nevezi a mérközéseit, ahogy akarja. Csupán arra hívtam fel a figyelmed, hogy ez a szó nemzetközileg nem annyira elterjed, és Magyarországon sem általánosan elfogadott, legalábbis per pillanat.
Természetesen azt is értem, hogy a középkori párbajokat szeretnétek modellezni, de mivel a párbaj szónak legalább 1940-ig egy teljesen egyértelmű definíciója volt, ezért nem tartom szerencsésnek. Akkor inkább a bajvívás, bajviadal, ami még régebbi, és szinte teljesen elfeledett szavunkká vált, így simán "újraértelmezhető"."
És 10 évvel később a tényleges válasz:
"ÉTYMOL. ET HIST. − (általános értelemben már 1100-ban) [...] 3. 1680 escr. (Rich. : Assaut. Terme de maître d'armes. Combat de deux personnes à coup de fleuret). Du lat. pop. *assaltus, réfection du lat. class. assultus « assaut attaque » d'apr. saltus (saut*) (Virgile, Énéide, 5, 442 ds TLL s.v., 913, 61)."
Szóval, 1680-ban.
Tényleg sajnálom, hogy per pillanat nincs itthon francia történeti-etimológiai szótáram ;-), de a francia assaut (asszó) szó szerintem sokkal régebbi, mint az 1893-s Pallas hivatkozás. Valószínűleg a XVII. közepén jelenhet meg, amikor már sikerült letörni a francia urak párbajkedvét (lásd Richelieu bíborost) és kellett valami izgalmas, ugyanakkor törvényes pótlék. Szóval valahol Richelieu és l'Abbat (angolul 1734 jelent meg a könyve) közötti korban keresgélnék.
Érdekességként elmondanám, hogy élő barantástól még nem hallottam azt: "No, párbajozzunk egyet ecsém!", pedig elég sokszor szoktam találkozni velük, sőt a versenyeikre is el szoktam menni. Kb. sejtem honnan ered ez a kifejezés: Kenshin-ryu bujutsu. Tőlük már hallottam, amikor mondtam: "No, akkor vívjunk egy kellemeset", erre azt volt a válasz, kissé méltatlankodva: "Mi nem vívunk, mi párbajozunk!" Ez a nagyon-nagyon komoly párbajozásuk azt jelentette, hogy kisujjad hegyének lepkeszárny-erejű 1 db érintése is halálos.
Az AE (gyakorlatilag = a magyar HEMA) természetesen úgy nevezi a mérközéseit, ahogy akarja. Csupán arra hívtam fel a figyelmed, hogy ez a szó nemzetközileg nem annyira elterjed, és Magyarországon sem általánosan elfogadott, legalábbis per pillanat.
Természetesen azt is értem, hogy a középkori párbajokat szeretnétek modellezni, de mivel a párbaj szónak legalább 1940-ig egy teljesen egyértelmű definiciója volt, ezért nem tartom szerencsésnek. Akkor inkább a bajvívás, bajviadal, ami még régebbi, és szinte teljesen elfeledett szavunkká vált, így simán "újraértelmezhető".
