Tegnap megnéztem a Helység kalapácsa feldolgozását! Nagyon vártam, mert elég sokat írtak róla. Vártam, hogy lássam,  és nem is bántam meg!

Nem, azt nem állítom, hogy maradéktalanul tetszett! Eléggé zavart a vadnyugatias színezet, a motorok, a villanyvilágítás, no meg az, hogy időnként dalra fakadtak. Enyhítő körülmény, hogy legalább Petőfi-verseket énekeltek.

A színészi alakítás inkább illusztráció, mint átélés, viszont a történet nyelvi humora egész jól átjött. Viszont lehetséges, hogy ezt is akarták!

Tudom,  nem szép dolog, mert már nem emlékszem minden részletre, de a régi, fekete-fehér változat volt a jobb. Bár az is lehet, hogy csak a megszépítő messzeség mondatja ezt velem.

Utána viszont az Ajtó filmváltozatát láthattam, ez már a moziban nagyon tetszett! Az újranézés során feltűnt néhány dolog, ami eddig nem. Például amikor az írónő gépel, a Katalin utca néhány sorát írja le és mondja maga elé.
Újra eltöprengtem azon is, mennyire és milyen mértékben érdemes bizalmunkba avatni bárkit is, és hogy a szeretet elég félelmetes szó! No meg a fontossági sorrend is más-más mindenkinél.

Egy biztos: Szeredás Emerenc talán a legjobban ábrázolt alak Szabó Magda kemény, erős nőalakjai közül.