Pár éve történt, hogy fűnyírás közbenmegjelent a kapuban az új postásunk. 50 es dekoratív, csinos hölgy személyében. Gyorsan magam elé kaptam az épp kéznél levő pólóm, és bocsánatot kérve átvettem tőle a levelet. Mosolyogva annyit mondott, hogy megérti mert nagyon meleg volt. Majd illedelmesen visszakérdeztem, hogy zavarja- e a meztelenségem mert valahogy nem bírom magamon a textilt a jó időben. Semmi gond, mondta, őt nem zavarja a dolog. Ezzel a lendülettel már le is dobtam a pólót a kezemből és váltottunk még pár szót. Azóta rendszeresen így fogadom ha tehetem. Mindig mosolyog és végig mustrál. Távozáskor után pedig rendszerint visszanéz még egyszer és mosolyogva integet. Tavaly az első melegebb tavaszi napon újra ledobtam a ruhát és a kertben tevékenykedtem, mondanom sem kell, nemsokára megérkezett a postás. Mosolygott és csak annyit mondott. " Már hiányoltam a jó időt"

Egy másik eset volt, amikor a szomszédasszony kint kertészkedett és odamentem beszélgetni. Csak egy kis rövidnadrág volt rajtam, meg is jegyezte, hogy nem fázok? Nem, mondtam neki, én már 20 fok fölött nem szeretek ruhát viselni. Igen, mondja látott már többször is messziről, hogy meztelen vagyok. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy zavarja e a dolog. Őt aztán nem zavarja, mondta. Majd kérdezett valamit, hogy tudok e adni neki. Persze, mondtam majd jöjjön át érte. 15 perc múlva már jött is, persze én teljesen csupaszon fogadtam. Zavarban volt, ezért sietett. Pár nap múlva láttam, hogy megint a kertben ügyködik. Hát nem beszélgetni volt kedvem? Ezért megint odamentem hozzá, immár teljesen pucéran. Kb 10 percig zavarban volt, de aztán feloldódott és jót beszélgettünk. Az akcióm megtette a hatását, azóta ő is egyre lengébben öltözik fel a nagy kánikulában. Igaz, eddig még csak póló bugyi kombó volt a legmerészebb tőle, de remélem az idén sikerül kicsit jobban meghozni a kedvét.