egy vonaton utaztam. Kiesett a karkötőm. Láttam a sínek közt egyre távolodó fényét, nagyon sóvárgó, igazi bánattól elszántan hát leugrottam. Gyors visszaszaladtam, felvettem, aztán csak futok a síneken. Robognak el mellettem vonatok. Hatalmas erővel, gyorsasággal, közel vannak, de nincs félelmem tőlük.

Egy őr rámordít, hogy takarodjak a sínpályáról, életveszélyes (bár asszem ez a szó, hogy életveszélyes, így nem is hangzik el, de azt gondolom, hogy talán azért szól, mer amúgy az) meg valami elektromos porról magyaráz, ja igen, lehet itt hangzik el, hogy életveszélyes. De csak futok tovább a sínek közt, mindenütt szikrázik meg valahogy olyan benyomásom van, mintha valami elektromos térben suhannék, de az se hat már. (már hogy nem ráz vagy ilyesmi)

És nem is a vonatoktól, hanem attól félek, hogy elkap az őr. Úgy emlékszem, be is érek egy állomásra, és talán egy pont induló vonatra felszállok az őr elől. De lehet, hogy ezt már csak akartam álmodni, nem emlékszem pontosan. Éjjel játszódik amúgy.