"Például a CSAP és TAP amiatt rokonok mert valamelyest hasonló hangot jelöl meg."

Ne felejtsük el, hogy a ta-gyök a földdel kapcsolatos: talp, tapos, talaj, túr, tár (kiás, kitúr)  tér, terül, térül, stb...

A taps is a "talpunk" összeütése. (talp, tenyér. Ez utóbbi is egy talp, de az már a kezünk lett, amit az ősember még talpaként járásra is használt olykor...)

A csap gyökben másról van szó, nem kapcsolódik a talajhoz: csurog, csepeg, cserreg, csettint, csermely... Nem az a tompa hang, hanem egy élesebb, keményebb tárgyat sejtet.

A csap és csep-eg közt csak a magánhangzó tesz különbséget, a hang, amit a cs utánoz azonos. A csap és csáp között is csak magánhangzó-különbséget látunk. A csáp azért csápol, mert rendszerint nem a földet tap-odja, tap-ogatja, hanem valami mást. Ezért nem lehet azonos a csap- a tap- gyökkel.

Köztük az -ap ősgyök teremt kapcsolatot, ami a lefelé mozgás jelentését hordozza. Egyik esetben a földre csap, azaz tap-(og) a másikban valamire csap.

Ha valamit kitapintunk, eredetileg a földön keressük, mint mindent, ami leesik. Négykézláb tapogatjuk, tapogunk, míg meg nem találjuk.

A csap, mint kiálló dolog a valamihez odacsapott dolog odatapadásával, kiállásával magyarázható. Ha egy sárdarabot a fara csapunk az ki fog állni a fal (régen kőfal, vagy fatörzs) jellemző síkjából.

A rügyet is nevezik csapnak, ami kiáll az ág "síkjából". A vastagabb tengely végén levő vékonyabb csapot is odafabrikáljuk, nem szó szerint, de mégis... A csapot beletesszük a lyukba, belecsap(ol)juk.