Semmi baj nincs itt, azon túl, hogy a vasútmodellezésben nélkülözhetetlen kompromisszumkészség hiányzik és mindenki szekértáborokba csoportosul. :)

 

Pedig a modellvágányok fektetésére - ha nem magunk építjük, hanem gyári elemekre hagyatkozunk - csak rossz és rosszabb megoldások vannak.

 

Ha azt mondjuk, hogy a fix vágányelemek ívei messze nem élethűek, akkor nem hazudunk nagyot, szép íveket soha nem fogunk velük összerakni. Szóval a modulépítők / FREMO-sok biztos, hogy nem fognak fix elemekkel építkezni (jó, a FREMO-sok gyáriakkal sem nagyon). 

 

Egy 2 x 3 méteres asztalon viszont messze jobb a fix vágánymező, mert az, hogy a flexit hajtogatjuk, az csak bizonyos megkötésekkel igaz. Ha valakinek volt már olyan élménye, hogy szűk ívben fogyott el a flexi és ott kellett úgy toldani, hogy az ívsugár szigorúan meglegyen (mert ha nagyobb, akkor nem fér el, ha meg kisebb, akkor siklani fognak a járművek) és meg se törjön a toldásnál, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. :)

 

Szóval a flexinek is megvan a helye meg a fix mezőknek is, az egyik itt jobb, a másik meg másutt.

 

Egy kis asztalon a fix a jobb, ott az élethűségnél fontosabb a megbízhatóság, a könnyű játékélmény. A flexi meg azoknak szól, akik beválallják a macerát a szebb vágányképért és ehhez megvan a helyük is.

 

A Roco vágányvégeken is tetten érhető, hogy másképp néz ki a fix mező vége és a flexihez adott vágányvég, a "háromtalpfa" (az előbbi könnyebben összeilleszthető, az utóbbi az élethűbb) :