A vasútmodellezők nem egyformák, ezt egy percig sem vitattam. Azt sem vitattam, hogy egy bizonyos gyakorlat megszerzéséig ne lenne jogos a fix mezők használata. Egyetlen dolgot vitattam: Tapicska forgalmista azon mondatát, hogy a "felxisínek használata nem általánosan elterjedt", ugyanis de, nagyon is az. Hiszen rengeteg modellvasúton használják és rengetegen propagálják a használatát, egyáltalán nem egy egzotikus, zárt közösség hobbija ez 2-3 hívővel, a modellboltok raktárkészletei is ezt támasztják alá. Amúgy meg nem egy kvantummechanika belőle építkezni, számtalan nagyobb feladat áll egy-egy modellező előtt egy működő modellvasút megépítésében, mint a flexi megfelelő rögzítése vagy méretre vágása. Még szerszámok se nagyon kellenek hozzá, bár én is manhattani dremeles megoldását szeretem, ha épp nem volt kéznél, megoldottam csípőfogóval és különböző finomságú reszelőkkel, ezek ugyanis mindig kellenek vágányos munkák során, mindig kéznél vannak.

Sokan azt hiszik, és ezek szerint itt a fórumon is jópáran propagálják, hogy a flexi nehéz, ezért inkább csak vészhelyzeti problémamegoldásként használatos (főleg a kiegyenlítősínes vágánygeometriáknál szokott előjönni a kőműveslexikon összes szava, amikor nincs otthon elég kiegyenlítősín). Pedig érdemes úgy nekiindulni a modellvasút építésének, hogy ami csak lehetséges, flexi legyen, egyrészt, mert a szabad geometria valósághűbb nyomvonalakat fog eredményezni, a járművek is élvezni fogják az átmeneti íveket, és nem utolsó sorban olcsóbb is. Van, ahol muszáj fix mezőt használnom például azért, hogy maximális merevséget adjak a pályának még a végleges rögzítés előtt, és Tillig Modellgleisből az 1 cm-es bizony majdnem annyiba kerül, mint a leghosszabb fix mező - hiszen az anyagköltség a fix mezőknél jóval kisebb, mint az összeszerelés és külön csomagolás költsége.

Használok a maximális ívsugárból feles hosszú szakaszokat is fixen, mert sok helyre pont tökéletesen illik, és nyilván fölösleges olyan helyre is flexit hajtogatni, ahová pont tuti egy fix elem. Ilyeneket rakok az íves váltóim csúcs felőli végére is, mert a Tillig ívesek annyi nyűggel rendelkeznek (a modellgyártók meg annyira nem tervezik hozzá a modelljeiket, és itt jön be, hogy a múlt héten STModell videóját leteremtettétek, amiben mini-Wegberg-Wildenrathot játszott az asztalán, pedig igenis jó tudni, hogy min ment el a lom, és min nem). Így ha garanciális fölszólamlásom van valamelyik gyártó felé, hogy siklik vagy zárlatot okoz a lomja a Tillig ívesen (helló, rendre MTB ABbmot és MTB M41!), akkor nem tudja azzal lesöpörni, hogy biztos én hajtogattam sarkosra a flexit, hiszen a szabványos vágányzaton sem megy el a lom.

Ha volt raktáron kit, akkor azt vettem, lévén olcsóbb, én meg tanár vagyok, de ha csak kész, nekem az is jó. A MÁV-nál nagyon ritka az ívesített kitérő (tehát amikor amúgy egyszerű kitérőhöz való alkatrészekből művészkedett a PFT össze egy unortodox geometriát), ahol kevés helyen ilyenre volt szükség, inkább gyárilag íves csoport kitérőket építettek be. Előbbire több izgalmas példát is találni a 11-es vonalon, befelé és kifelé ívesített is akad, de másutt azért a rekonstrukciók már elvitték ezeket. Gyárilag ívesre közismert példa Badacsonytomaj végponti első bejárati váltója. Emiatt gyárileg íves kitérőket használok, nem flexi kiteket, mert ez a prototipikus.

Szóval: aki kezdő, nem kell használjon flexit, elég, ha tud róla! A többiek meg flexire és valósághűségre föl!