mersz [1842] ’bátorság’ Szófajváltással főnevesült a mer ’van bátorsága’ ige egyes szám 2. személyű mersz alakjából, vö. félsz.

 

ez megint egy ostobaság az etimologiai szótárban.

az -sz főnévképző volt réges-régen.

 

panasz, eresz, lemez, horpasz, szakasz

 

és a párja a -c.

 

morc, karc, lapoc(ka), porc, perec, arc

 

(aztán lett -nc, -nce)