Jelentem, kihevertem a karácsonyi töltött káposzta – beigli kómát, és a szilveszteri petárdadurrogást is, úgyhogy legfőbb ideje némi kultúrát is fogyasztanom. Ezért aztán rászántam magam arra, hogy megnézzem az Avatar – a víz útja című filmet, Sokat olvastam róla, és ezért elhatároztam, hogy végre meg is nézzem, és magam ítéljem meg, milyen.

Mindenki hangsúlyozta, hogy hosszú, és ez igaz is! Több mint három óra, és erősen próbára teszi az ülőgumókat, no meg a hólyagot. Viszont amíg néztem, igazán csak nagyon ritkán próbáltam megnézni az órámat.

Ami a többit illeti, technikailag óriási!  3D variációban láttam, néha olyan érzésem volt, hogy a vásznon látható hal egyenes felém úszik, és néhány inda elég vésztjóslóan tekerődzött felém. Viszont nem értek el! Az is igaz, hogy időnként olyan, mintha egy ismeretterjesztő filmet néznénk a víz alatti világról, csakhogy ezt igencsak fantáziadúsan tették. Mind az állat, mind a növényvilág ábrázolása csodálatos.

A dramaturgiája valóban egyszerű, természeti népek kontra technikai civilizáció, Ami azt illeti, a gépek ábrázolása is elképesztő, ijesztőek és elég rondák, bár ami az építő robotokat illeti, szellemes ötlet, Afféle kutya nagyságú, programozott robotok építkeztek, méghozzá gyorsan és ügyesen. A párhuzamok adottak: indiánok harca a telepesekkel. No meg egy kis idilli délsziget,, a félig-meddig vízben élő emberekkel, illetve Pandóra-lakókkal. No, itt pedig jól érzékelhető a Moby Dick párhuzam.

A főhősnek itt is szerepel a szerződési feltételei között, hogy ő maga iktassa ki a főgonoszt, bár ez itt nem teljesen sikerül. Elismerem, van benne olyan, hogy nehezen fogadják be azt, aki különbözik tőlünk, nem könnyű a beilleszkedés, néha talán nem is kell maradéktalanul beilleszkedni,

Úgy érzem, valahogy nincs teljesen lezárva, úgyhogy elképzelhető, hogy vagy tyz év múlva elkészül az Avatar III. Vajon az hol játszódik, vulkánoknál?

Mindent összevéve, nem bántam meg, hogy megnéztem!