Három dolgot kevertek.

Most már, eddig kettő volt....

 

Az én távoli rokonom példája (korszaka, amikor éltek) pont azt mutatja, akkoriban a földhözragadt szegénység nem jelentett automatikusan tanulatlanságot.

A négy testvérből egy tanító lett, egy apáca, egy pap, egy pedig feleség és tsz tag.

Tehát világi képzés is lehetséges volt.

Pár napja írtam a Simonyi professzor példáját, a 7 gyerek közül jutott fel a csúcsra - falu papjának támogatásával.

Klebersbergék nem engedték kihullani a tehetségesebbjét - csak a pénz hiánya miatt.

Ma?

 

Az apósom is csóró családból jött (anyagilag), és a papi birtokon intézősködött - hogy tanulhasson. Volt szemük arra, hogy kiemeljék az értékes, tehetséges gyereket.

De valahogy ő is főiskolát végzett, és nem abuzálták papok.

 

Ettől még volt, van ilyen. Erre nincs mentség, nincs felmentés.

 

Nem lesz minden kollégista buzi. Még az egynemű koleszokban sem. És nem izélgetik őket automatikusan. Szerencsére persze.

 

Az egyén felelőssége megáll akár civil, akár pap. Én ebben nem látom rosszabbnak az egyházat mondjuk egy párttal, vállalattal összevetve.

 

Nehezebb kérdés magának az intézménynek a felelőssége (ez az új elem abban amit írsz). Az egyházaknak nagy a feladata, mondhatnám időtlen, de nem véletlen, hogy mióta ember és hit van, egyházak is. Messze régebbre nyúlik vissza, mint a keresztény egyház.

Tehát én szétválasztanám az egyházak, mint intézmények felelősségét, és az emberekét, akik ma éppen viszik a dolgaikat.