Újházy László

Kasszandra leveleiből

ahogy az élet rövidül,
az ősz egyre fájdalmasabb,
nem tár ki már a szem
tengernyi vásznakat.

ahogy az élet rövidül,
nem ráznak már meg a képek –
hisz nem könyörül az élet
rajtunk, kik vagyunk szegények.

pedig mennyit tanultunk-tudunk,
de hol már az a tűz, az az akarat!
erősek is csak azért maradunk:
rajtunk ne szánakozzanak.

ne szánakozzanak, de hagyják
meg legalább a harmóniát,
ami még bennünk kihajt,
mi már nem akarjuk a bajt.