A valóság az, ami van, tehát való. A létezés az, ami létezik, vagyis cselekvési állapotban van. A nem cselekvés, nem egy esemény, amit tapasztalni lehetne. A cselekvés, azonban tapasztalható esemény, amihez tapasztaló is kell. Ha van tapasztaló, akkor vannak események, amik valósak, de lehetnek azok virtuálisak is. A virtuális látszólagost, nem valódit jelent. Ez pedig azt jelenti számomra, hogy a tapasztaló be van csapva, mivel olyan dolgot tapasztal, ami nem az a valóság, ami van. Mi hozza létre a virtuálist, a látszólagost? A valóság álca mögé bújása, képmutatása? Mi oka lenne rá? Talán az, hogy nem vagyunk képesek elviselni, szembesülni a valósággal? Kimondhatjuk, hogy kevesek vagyunk hozzá, hogy elviseljük a valóságot? Aki ezt beismeri és elfogadja, azt istenhívőnek tekintik, mivel alárendeli magát az istennek. Aki azt gondolja, hogy elviseli a valóságot az álcájával együtt, de minden áron le akarja szedni az álarcát, ateistának minősül. Melyik „embertípus” a nyerő? Az aki tudni szerte, vagy az aki csak hinn?