52. hét: Archipelago 6 – Válogatott bootlegek

 

 

Az év utolsó hetében se maradjunk Vangelis zene nélkül! Eddig a hivatalosan megjelent művekkel foglalkoztunk, most kivételesen jöjjenek a bootlegek, hiszen Mesterünk zenéinek jó, ha a fele jelent meg audio lemezen, és nem állítható, hogy a másik fele érdemtelen volta miatt rejtőzik máig az archívumban. Az okok homályosak. A filmzenéket tekintve Vangelis maga többször nyilatkozott úgy, hogy nem szeretné, ha filmzene-szerzőként skatulyáznák be, ez magyarázhatná, hogy miért nem törekedett pl. a Missing, Bounty, Bitter Moon, Cavafy filmek zenéinek kiadására. De erre se vegyünk mérget, hiszen ugyanakkor meleg szavakkal méltatta Ennio Morriconét, aki egész életében csak filmzenéket írt. Számos olyan Vangelis interjút is olvashatunk, amelyekben a lemezkiadókat okolja, hogy műveinek csak egy hányadát hajlandók megjelentetni – ez talán inkább a filmeken kívüli zenékre lehet igaz, hiszen filmzene esetében a kiadónak nem kell önálló promócióval bajlódnia. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Vangelis számára az alkotói folyamat volt igazán lényeges, nem pedig a zenék eljuttatása a hallgatókhoz, ezért nevezhette az albumokat a zeneipar mesterséges termékeinek, miközben számára a zenélés (és festés) a mindennapos élet ugyanolyan velejárója volt, mint a levegővétel.

 

Míg a múlt héten inkább érdekességeket, kevésbé fontos műveket hallgattunk, ezúttal úgy gondolom, a soron következő művek bármelyike teljes jogú tagja lehetne akármilyen Vangelis válogatáslemeznek – az egyetlen probléma velük, hogy a Mester sosem adta ki őket. Ahogy megcsodálhatjuk az Akropoliszt, és romos voltában is átérezzük az eredeti épületek fenségét, úgy ezekben az általában tévéfelvételeken, DVD-ken megőrzött darabokban is a gyengébb hangminőség ellenére átsugárzik a Mester kivételes zeneszerzői, előadói tehetsége. Álmodozhatunk róla, hogy egyszer talán stúdió minőségben is meghallgathatjuk őket. A YouTube-on és torrentoldalakon fellelhető temérdek Vangelis bootleg közül a 20 kedvencemet választottam ki, lehetőleg azokat, ahol a szám viszonylag zavarmentesen, egészében élvezhető. A lista egyúttal felkérés keringőre: örülnék, ha Ti is megosztanátok a legkedvesebb felvételeiteket – jó eséllyel új darabokat is hallok majd, hiszen ritkán bányászok bootlegek között; túlságosan elszomorodok, hogy ilyen gyöngyszemek kiadatlanul maradtak. Jöjjön tehát az én listám.

 

• 1980-ban Frederic Rossif tévéinterjút készített Vangelisszel (L’arbre de vie – Életfa), ahol a Mester néhány korábban nem hallott művet is előadott a Sauvage albumok stílusában. Két kedvencem ezek közül: La mer és Grece.
• Ugyanebben az évben majdnem megjelent a Fertilization (Gestation-ként is ismert), de végül lemaradt a See You Later albumról (p. 2982).
• Costa-Gavras 1982-es politikai thrillerjéhez, a Missinghez (Eltűntnek nyilvánítva) nagyszerű filmzenét írt Vangelis. A főtéma megjelent a Themes válogatáson, további hangulatos szám a Hospital és egy remekbe szabott latin tánc, a Rooftop dinner.
• Már találkoztunk a Rossif rendezte ’82-es Picasso film betétjével: La montagne (p. 2847).
• A Bounty filmhez írt zenét Vangelis többre tartotta a Tűzszekereknél. Leszámítva a Themes válogatáson megjelent, a filmet nyitó és záró zenéket, sajnos a score többi része kiadatlan maradt, benne ilyen mesterművekkel: 23rd December 1787 és A last night together.
• 1986-ban Bob Geldof az afrikai éhezők megsegítésére szervezett kampányt, amit egy a világ számos országában megrendezett futóverseny népszerűsített. Vangelis pár darabot, közte egy a Tűzszekereket idéző számot komponált az alkalomra: The race against time. Rajongók tömege venné meg e zenét, ha egyszer kiadnák. Nehezen hiszem, hogy a Polydor gördített volna akadályt a megjelenés útjába.
• Amikor Carl Sagan 1986-ban elkészítette a Cosmos filmsorozat speciális, rövidített változatát, Vangelist kérte fel a filmzene elkészítésére. A zene 21 tételéből csak a Comet 16 jelent meg hivatalosan (p. 3119), íme egy másik megkapó részlet: Cosmos - special edition.
• 1989-ben a Mester filmzenét írt Liliana Cavani filmjéhez, az Assisi Szent Ferenc életéről forgatott Francescohoz. A zene kiadatlan maradt, és bár nagy része valóban felejthető, érdemes meghallgatni a film címzenéjét: Francesco (main titles), a videóban 2:02-ig.
• Ismét dokumentumfilm-zene következik, két rövid részlet a Cousteau kapitány forgatta Rediscover the World tévésorozat 1991-es indonéziai epizódjaiból: Indonesie és Hommage – 0:00:50-ig illetve 1:04:26-tól a videóban. Erre a score-ra úgy tekintek, mint előtanulmányra a következő évi 1492-höz.
• A Bitter Moon (Keserű méz) című Polanski film zenéjéből csak a főcímzene jelent meg a Reprise válogatáson. Sokat vesztettünk, mivel a filmzene Vangelis egy különösen kreatív időszakában készült 1992-ben. Olyan csemegék maradtak kiadatlanul, mint például az Erotic dance, a marokkói születésű Sappho énekével.
• Sok zenét írt a Mester a Kavafisz életéről forgatott 1996-os filmhez. Egyedül a főcímzenét adták ki hivatalosan az Odyssey válogatáson. Szép darabok még a Bosphorus theme és különösen a záró címzene: Cavafy (closing titles).
• A rajongók körében feltűnést keltett dr. Stergios Tegos 1998-as idegsebészeti esettanulmányainak felbukkanása a 2000-es években VHS kazettákon, hiszen a filmek aláfestő zenéjét Vangelis írta és adja elő. Mintegy 10 órányi(!) új Vangelis zene hallható a gyűjteményben – jellemzően ambient háttérzenék, de az ötödik esettanulmánynak kifejezetten szép témája van, Nocturne-ös hangszerelésben: The Tegos tapes – case 5.
• Vangelis komponálta a 2000-es sydneyi  olimpián az olimpiai zászló ünnepélyes átadását kísérő Emblem Olympic games Athens zenét, hiszen a következő olimpia várományosa Athén volt. Azután Vangelis meglepetésre nem kapott szerepet a hazai olimpia megrendezésében (amit úgy kommentált, hogy Görögország Kronosz módjára felfalja fiait).
• Nemrég méltattuk, most újból hallgassuk meg Vangelis kísérőzenéjéből a reneszánsz táncot, melyet a Nemzeti Színházunkban 2002-ben bemutatott színműhöz, A viharhoz írt. Különösen fájó, hogy a Mester színpadi kísérőzenéiből eddig szinte semmi sem jelent meg, kivéve a 2012-es Chariots of Fire albumot.
• A legutolsó mű, ami egyúttal a legkedvesebb zeném a mai ajánlatból, összetéveszthetetlenül Vangelis. Mint cseppben a tenger, úgy hordozza magában mindazt, amit szeretek a Mester zenéjében. Ezúttal azonban nem sorolom a jelzőket, inkább hallgassátok meg magatok. Ismét a Keserű méz filmből következik részlet: Bitter Moon (closing titles).

 

Véget ért idei nagy utazásunk. Vangelis teljes zenei életművét – több mint 50 év gyümölcsét – áttekintettük, kezdve a 60-as évek pop/rock felvételeivel, folytatva az etno fűszerezésű első szólólemezekkel, majd a Nemo stúdióban felvett érett alkotásokkal. Utána foglalkoztunk a Mester new age albumaival, végül meghallgattuk a millennium utáni fluid, (fél)zenekari műveket. Vangelis minden lemeze egyedi, hiszen sosem törekedett egy-egy sikeres album rutinszerű ismétlésére, de a legtöbb alkotásra jellemző a Mester védjegyévé vált dallamos, atmoszférikus, elektronikus zene – igényes hangszerelésben, előadásban. Ami az elemzéseket illeti, megvallom, az elején alábecsültem ezek időigényét, mindegyik albumról csak pár mondatot terveztem írni. Azután viszont magával ragadott Vangelis fantasztikus zenéje, és azon kaptam magam, hogy egyre több időt töltök a fellelhető információk összegyűjtésével, megrostálásával, prezentálásával. A Mester májusi váratlan halála rövid időre megtörte a lelkesedésem, de a rosszkedvem elmúlt, ahogy a soron következő lemezeket hallgattam. A zene elemzése mellett nem vállalkoztam arra, hogy a topikindító témamegjelölés (a zeneszerző és az ember) második feléről érdemi értékelést adjak; még ha van is véleményem róla, ódzkodom attól, hogy egy embert a zenéje avagy interjúi alapján megítéljek. Remélem, hogy az elemzések kedvet csináltak a Mester lemezeit alkalomszerűen hallgatók számára, hogy újabb művekkel is megismerkedjenek, és talán a veteránok számára sem volt kidobott idő a leírtak elolvasása. Kicsivel több hozzászólásban reménykedtem – de persze én is tudom, ez a fórum nem a Facebook, és reálisan nézve: hírérték nélküli írásokat posztoltam egy olyan zenész munkásságáról, aki 30-40 éve volt pályája csúcsán. Azzal vigasztalódhatok, hogy közel négy évtizednyi Vangelis zeneimádat után saját magam számára is összefoglaltam, mit gondolok a Mester zenéjéről – nem volt hiábavaló munka.

 

Köszönöm azoknak, akik elolvasták a lemezajánlókat, és külön köszönöm a hozzászólóknak, hogy reflektáltak az elemzésekre, itt-ott kiigazítva, kiegészítve a mondottakat. Hadd köszönjek el a Spiral album mottójával: „Going on means going far, going far means returning” – már csak pár nap és ismét berakhatjuk a lejátszóba az első heti albumot: a Forminxot! 😊

 

Minden fórumtársunknak Boldog Új Évet kívánok!