Bartha György

Mint vándor...

Mint vándor, akinek gondja nincsen,
szétnéz s látja: helyén van minden,
fű-fa, az alkonyodó dombok,
nézi a bukó napkorongot...

Mint vándor, akit nem tartóztatnak.
El sem is küldik. Mehet, maradhat.
Ott nem várják, itt ki szeresse?
Mért nem maradna, el mért sietne?

Megyek, maradok, mint ama vándor...
Csak a gyermekek szeme vádol,
emberséget hogyan hazudjak
eljövendő földönfutóknak?