Alfred Edward Housman

Nyolc óra

Virradt. Ő állt. Kint a torony
kongatta a negyedeket.
Egy, kettő, három, négy. A piacon
gyűlt a tömeg.
Percét várva, nehéz bilincsben,
csak állt s számolt. Szívében vad dühök,
Aztán az óra összeszedte minden
erejét, és ütött.

_{/Szabó Lőrinc ford./}