Inkább csak 60 évre, 1580-tól 1640-ig.

1640-ben egy Braganza-házi herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, ezt a herceget meg IV. János néven királlyá koronázták.

Igaz, hogy ezután még vagy 25-30 évig harcolniuk kellett a függetlenségükért a spanyolok ellen, mert a spanyol korona nem akarta elismerni Portugália újbóli függetlenségét.

Aztán persze kénytelenek voltak belenyugodni, alá is írtak egy békeszerződést, amely a két ország közötti szárazföldi ibériai-félszigeti határ kölcsönös tiszteletben tartását is garantálta.

A 18. sz. folyamán inkább odaát a gyarmatokon, a dél-amerikai kontinensen voltak időnként harcok a spanyolok és a portugálok között, pl. a paranái indián missziók vagy a mai Uruguay területén. Váltakozó sikerrel, mert 1777-re itt is stabilizálódtak a határok, a spanyoloké lett a mai Uruguay és a mai argentín szövetségi tartomány, Misiones (Missziók magyarul), ugyanakkor a mai Brazília egyes déli és délnyugati, addig vitatott térségei fölött a portugálok szilárdították meg az uralmukat.