Kiss Benedek

Tékozló, boldog mosolygásom

Csak azt sajnálom, ha már nem leszek,
mi enyém volt, mi enyém lehetett.
Így tesz minden, mi nem oktalan.
Ott már sírni másért hasztalan.

Mit sajnálnék mást, mint az eget,
s hogy nap sütött rám és eső esett,
hogy futott felém tenger kikerics -
és már nem fut, nem süt, nem esik.

Ennyi volt nagyjából - nem kevés.
Napi kenyér, napi szenvedés.
Ebből s abból is mi fölösleg volt,
adtam tovább, kinek ami nem volt.

S azt hiszitek, békém lehetett?
Békétlenek mind az emberek.
A Szent Tülekvés nem szenvedheti,
hogy fittyet hányjon valaki neki.

Csak azt sajnálom, ha majd elmegyek,
hogy - mire tellett: - többé nem leszek
tékozló sok mosolygás ura,
alföldi út stoppos vándora.