50. hét: Archipelago 4 – Más művészekkel közös felvételek (MMMM)
MMMM – azaz Melina, Milva, Maria és Montserrat: a kezdőbetűkön túl sokkal fontosabb kapocs Vangelis és az említett dívák között a közösen felvett dalok líraisága, melyet tökéletesen az énekesnők stílusára szabott a Mester. Igazi csemegéket hallgathatunk a héten.
A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején Vangelis Párizsban próbált az európai zenei körforgásba bekapcsolódni. A népszerű görög színésznő, Melina Mercouri ugyanekkor tényleges száműzetésben töltötte napjait ugyanitt, miután a görög ezredesek diktatúrájával szembeni aktivizmusát a junta görög állampolgárságának megvonásával „honorálta”. A két pálya összekapcsolódott néhány közös felvétel erejéig 1973-ban. Mercouri Si Melina... M'Etait Contée című albumán Vangelis három dalt is komponált, hangszerelt és billentyűsként előadott. A legnagyobb feltűnést az Athenes, ma ville (Athén az én városom) keltette, okát a fentiek fényében nem kell magyarázni. Emlékezhetünk a dallamra az előző évben megjelent Fais que ton reve… albumról, itt most Vangelis sanzon formába öntötte a dalt, mely stílus kifejezetten jól állt Mercourinak. E lemezen két parlando stílusban előadott dalt is hallhatunk. Egyikük a Je te dirai les mots, melyet később Vangelis Demis Roussosnak is átengedett, ebből lett a múlt héten meghallgatott Mourir aprés de mon ami. A másik dal, az Ou que me porte mon voyage is ismerősen csenghet, hiszen a nagypénteki liturgikus dallammal találkoztunk a Rapsodies album második számában. (Producerként még egy dal felvételét segítette Vangelis, a Sinnefiasmeni kiriaki* című vérbeli görög folk dalét.)
Vajon mi ösztönözte Vangelist arra, hogy 1980-ban új popdalokat írjon Milva, a német-olasz énekesnő részére, és saját régebbi dalai pop-átiratát jóváhagyja – nem tudnám megmondani. Azonban mivel az Ich hab keine Angst lemezen a Mester előadóként nem vett részt, ezzel az első kollaborációval nem foglalkoznék részletesebben. Változott a helyzet 1986-ban, amikor Milva Geheimnisse/Tra Due Sogni albumához Vangelis nem csak 10 új számot írt, hanem 3 dal felvételében előadóként is részt vett. (Magyar közönség számára kifejezetten ajánlom az album olasz nyelvű verzióját.) Az albumot indító hagyományos popdal, a Canto a Lloret, a rá következő melankolikus, gyönyörű Cuori di passaggio és Bizet Habanerájának átdolgozása, a L’ultima Carmen három különféle stílus képviselői a lemezen, de egyként illenek Milva búgó, érzelmes hangjához. Véleményem szerint a Tra Due Sogni album egésze figyelemre méltó, már csak azért is, mert ebben az időben Vangelis művészete erősen szimfonikus irányba fordult - mégis mintha a kisujjából rázta volna ki ezeket a popdalokat.
1989-90 fordulóján Vangelis az athéni Sound Stúdióban a Page Of Life album végső munkálatait végezte, és közben időt szakított három dal felvételére a görög zene állócsillagával, Maria Farantourival, melyek az énekesnő 17 Songs című albumán jelentek meg 1990-ben. Remekül hangszerelt dal mindegyik, a Mester könnyed görögös stílusában, Farantouri kontraalt énekével, Michalis Bourboulis szövegével elmúlásról, magányról, újjászületésről. Kedvencem közülük a Tora xero, melynek végén valószínűleg Vangelis fütyüli a dallamot. Nem sokkal marad el mögötte a San Elektra, végül a lemezt a himnikus Odi a zárja.
1997-ben Athén rendezte meg a 6. atlétikai világbajnokságot. A megnyitó zenei rendezője Vangelis volt, és a programban két új Vangelis szám is elhangzott, Montserrat Caballé előadásában. A March with me egy felemelő, energikus dal, a pop és az opera találkozása, kitűnő választás egy sportrendezvény népszerűsítésére. A másik szám, a Prayer előadásához Caballé lánya, Montserrat Marti is csatlakozott. Rövidesen egy további, romantikus Vangelis kompozíció is napvilágott látott Caballé előadásában, Like a dream címmel. A három dal két Caballé válogatáslemezen, az 1997-es Friends For Life és a következő évi With All My Heart albumon jelent meg. A két művész utolsó együttműködése 2014-ben készült, de csak hat évvel később került kereskedelmi forgalomba a The Island of Christianity: Armenia and Artsakh albumon: ez a Habanera. (Ezeken túl még emlékezhetünk Vangelis és a spanyol operacsillag első közös munkájára az El Greco lemezről.)
