129. def.

Én nem tudom, ki mit ért Isten alatt. Egy idő óta ez meglehetősen bizarr, misztikus dolgokat kezdett el jelenteni, aminek a végén nem sok jó sült ki – pl. sok bajt okozott civilizációnknak is mind mentálisan, mind társadalmilag … Egy azonban biztos: a Világegyetem, mint olyan, szervezett egész. Önszerveződő. Kvázi: élő. Önszervező erejének tulajdoníthatunk valamiféle tudatosságot is. Valamilyen szükségképpen van neki … (Ahhoz meg ugye azt kellene meghatározni …) Ilyen Isten van. Másmilyen nincs! Ezekből a gondolatokból is látszik: nem értek egyet a bibliai, misztikus világ felett trónoló önkényúrral, ill. annak istenítésével. Valójában nincs is. De idelenn a földön mégis megteremtették valakik … És ez nem hozott túl sok jót … Különösen nem szeretem az elfogult, bosszúálló Jehovát … a Bibliából. Hogy Élohim úr rokona-e, vagy mást jelent, érdemes lenne tudni? Nem. Ez az ő bajuk. Ezek az „Istenek” emberi mesterséges találmányok. Szellemi képződmények. Hatalmi célok kiszolgálására.

IGe: Pont az a gond, hogy mindenki mást és mást ért isten/Isten alatt. Így pedig teljes a zűrzavar. Pláne, hogy még nevükön sem nevezik jellemzően őket, pedig mindegyiknek van neve. Különösen gond az a judeokeresztény Jahve Istennél. (JHVH = Jáhve = Jehovah = Jehova = Adonáj = Elochim = Eloah = Elohim = Necach Izrael …)