Kormányos Sándor

 

Kék madár

 

Lágy fényű szavakba bújtatnám a csöndet
és megfognám újra nagyapám kezét,
hallgatnám tágra nyílt, csillogó szemekkel
az ezerszer hallott, élet – szőtt mesét.

 

Mesét a lüktető, messze hívó vágyról
mely időtlen zenélt szíve rejtekén,
és újra meg újra más utakra vitte,
végig kísérte egész életén.

 

Mesét az égről, a szőke napsugárról,
egy nyárról, amely már régen elveszett,
és arról a fénylő kék tollú madárról
amit az úton hiába kergetett.

 

Az élet manapság nem sző új meséket,
nagyapám emléke vissza – vissza jár,
elveszett nyarakról álmodunk a csöndben
tűnődve, hol lehet a fényes kék madár.