>> felajánlja a jó-előre megoldást, de nem magyarázza el, hogy ilyen rövid összetételnél miért kell kötőjel <<

Ez valami szóelemzési gyengeség lehet a helyesiras.mta.hu rendszerében. Úgy vettem észre, hogy minden olyan szó esetén, amely az „elő” részletre végződik, és az ezt megelőző betűsorozat is szótárazott magyar szót ad ki, felveti, hogy akár kötőjellel írható laza mellérendelő szókapcsolat is lehet. De ezt csak a „Helyes-e így?” funkció jelzi ki, más hipotetikus lehetőségek mellett, ha a beírt szót a szótárában nem találja meg. Pl. „frakkelő” → „frakk elő”, „frakk-elő”, „frakkélő”, „farkkelő”, „frakktelő”. — (Érdemes összehasonlítani a Word helyesírásellenőrzőjének javaslataival :)

Az ilyen kötőjellel írandó laza mellérendelő szókapcsolatok egy típusa esetén csak az utótag ragozódik, pl. „édes-bús” + „-an/-en/-ön” → „édes-búsan”. A *„jó-előre” is így állhat elő a fenti mintára legenerált *„jó-elő” mellérendelő szókapcsolat és a „-ra/-re” rag kapcsolataként. Ugyanígy „frakkelőre” → „frakk előre”, „frakk-előre”, „frakkélőre”, „frakkélőré”, „farkkelőre”.

>> A félreértések elkerülése érdekében nem lehetne a beszélt alaknak megfelelően egybeírni, hogy jóelőre? <<

Az új szabályzat fogadta el, hogy a hangsúlyozási egység a helyesírás egyik új elve legyen. Ehelyett továbbra is jelentéstani alapon szabályoz itt: vö. AkH¹² 125. „Ugyanígy különírjuk a nyomatékosító szavakat attól a szótól, amelyre vonatkoznak, például: csuda érdekes, jó nagy, jó néhányszor, kutya hideg, nagy néha, szép piros.”