Kedves garland

Csak a nagy érdeklődésre tekintettel

Az 1870-es évek elején Charles. Taze Russell és néhány barátja mélyreható, hagyományoktól mentes bibliatanulmányozásba kezdett, tekintettel Jézus visszatérésére. Sok egyéb alaptanításban is kutatni kezdték a bibliai igazságot. Jehova Tanúi mai tevékenységének ez volt a kezdete (Máté 24:42).
Ez a csoport felismerte, hogy a háromságtan nem bibliai eredetű, egyedül Jehova a Mindenható Isten és a Teremtő Jézus Krisztus pedig az ő első teremtménye és egyetlen-nemzett Fia; és a szent szellem nem személy, hanem Isten láthatatlan hatékony ereje. Ez a csoport megértette, hogy a lélek nem halhatatlan, hanem halandó, hogy a holtak reménysége a feltámadás; és hogy a bűnbánat nélküli gonoszság büntetése nem örökké tartó gyötrelem, hanem a megsemmisülés.
Alapvető tanításnak tekintették azt, hogy Jézus váltságdíjként adta oda az életét az emberiségért. Először az első századtól napjainkig kiválasztott 144 000 férfit és nőt vásárolnak meg a földről, hogy Jézus társörökösei legyenek a mennyei Királyságban. Azután pedig Jézus váltságdíja által emberek milliárdjai, többségükben a halottak közül feltámasztott egyének, eljutnak az emberi tökéletességre a földi örökké tartó élet kilátásával a Királyság-uralom alatt.
Russell és segítői azt is megértették, hogy Jézus jelenléte láthatatlan szellemi. A pogányok ideje, amely időszak alatt Isten korlátlan uralma nem jutott kifejezésre egyetlen kormányzatban sem a földön, 1914-ben véget ért. Ezután a mennyben létrejöhetett az Isten Királysága. Ezeket a tanításokat azonosítják ma Jehova Tanúival.
Russell és társai a világ minden táján hirdették ezeket az igazságokat szóban és írásban egyaránt. 1879 júliusában Russell megkezdte a Sioni Őr Torony ( ma Az Őrtorony) kiadását. Úgy döntött, hogy a Bibliakutatók prédikáló tevékenységének teljesen az önkéntes hozzájárulásoktól kell függnie. Ezért nem szabad gyűjtéseket rendezni. Az üzenetet, a hírnök önkéntes munkája által, ingyen kell terjeszteni, Russell maga is a foglalkozásából addig szerzett vagyonával járult hozzá ehhez.
A Bibliakutatók osztályokba gyűltek össze, ahogy akkor a gyülekezeteket nevezték. Hetente háromszor: előadásokra, írástanulmányozásra és bizonyságtevő összejövetelekre jöttek össze. Rendszeresen választottak férfiakat, hogy felvigyázókként felügyeljenek minden osztály szellemi tevékenységére.
A Sioni Watch Tower Tract Society-t 1884-ben nem anyagi célokat szolgáló társaságként jegyezték be Pennsylvániában. A társaság elnökét évenként választották. Ez törvényes keretet biztosított, és a bibliai oktató munka továbbvitele nem függött valakinek a személyes életétől. A választott elnök Charles Taze Russell lett, hivatalát pedig főhivatalnak tekintették.
Nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a munkát más országokra is kiterjesszék. A munka az 1880-as évek elején jutott el Kanadába és Angliába. Russell 1891-ben egy európai és egy közel-keleti körutat tett, hogy szemügyre vegye, mit lehetne tenni az igazság további terjesztése érdekében. A 20. század elején a Társulat fiókhivatalt létesített Angliában, Németországban és Ausztráliában.
A Watch Tower Society főhivatala 1909-ben a New York-i Brooklynba költözött, hogy nemzetközi méretűvé szélesítse a prédikáló munkát. New York állam törvényei szerint szükségessé vált egy másik társaság létrehozása is, amely ma Watch Tower Bible and Tract Society of New York, Inc. néven ismert. Londonban, Angliában 1914-ben megalakult a Nemzetközi Bibliakutatók Társulata, hogy előmozdítsa a Bibliakutatók tevékenységét a Brit Nemzetközösségen belül. Mintegy 70 - a Watch Tower Society vezetése alatt szolgáló - testület és egyesülés van jelenleg bejegyezve az egész világon. Valamennyit jótékony, önkéntes adományok és önkéntes munkások tartják fenn.
Charles Taze Russell 1916-ban meghalt. Örökébe Joseph Franklin Rutherford lépett a Watch Tower Society elnökeként. Az első világháború befejező éveiben a Bibliakutatók az üldöztetés próbáját szenvedték el, amelynek tetőpontjaként a Társulat főhivatalában felelős állásban szolgáló nyolc testvért bebörtönözték Amerikában. Úgy tűnt, hogy a Bibliakutatók munkája veszélybe került. 1919-ben ezeket a testvéreket felmentették és szabadon bocsátották, s megkezdődött a prédikáló munka nagyobb kiterjesztése.
A felkent keresztény Bibliakutatók egységes testülete a Társulat főhivatalán keresztül a megfelelő időben biztosította a szellemi eledelt a szervezettel kapcsolatban álló minden személynek. Pontosan úgy, ahogy a Jézus által említett 'hű és értelmes rabszolgát' az első századi felkent keresztények gyülekezete alkotta, ekként az önátadott Bibliakutatók felkent csoportja amely a Királyság-munkával van elfoglalva - alkotja a "hű és értelmes rabszolga" osztályt a mi időnkben. Amikor Jézus eljött, hogy megvizsgálja a gyülekezetet, szellemi eledelről való gondoskodásban találta ezt az osztályt a háznép számára, majd kinevezte minden tulajdona fölé (Máté 24:45-47; Lukács 12:42).
Röviddel az első világháború után világosan látszott, hogy Isten Jézus Krisztus általi Királysága 1914-ben létrejött a mennyben. Így Jézus szavai most már teljesen valóra válhattak: "A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég. " Joseph F. Rutherford magához ragadta a kezdeményezést, hogy még több emberhez eljuttassa a Királyság-üzenetet (Máté 24:14).
Ezért a Társulat elhatározta, hogy saját nyomtatást végez, önkéntes munkásokat felhasználva - akik önátadott férfiak voltak -, hogy biztosítsák a lehető legalacsonyabb áron a bibliai irodalom előállítását. Minden Bibliakutatót arra buzdítottak, hogy vegyen részt rendszeresen a Királyság jó hírének prédikálásában. Számos országban rádióállomásokat használtak fel bibliai előadások közvetítésére.
A Bibliakutatók 1918-at megelőzően megértették, hogy céljuk a prédikálással az, hogy egybegyűjtsék azoknak a kiválasztottaknak maradékát, akik Jézussal lesznek a mennyben és figyelmeztessék a világot Isten közelgő ítéletére. Nem is gondoltak arra, hogy begyűjtsék azokat, akik túlélhetik a jelenlegi gonosz rendszer végét, hogy a földön éljenek. Majd 1918-tól kezdve széles körben hangzott el a "Milliók élnek most, akiknek sohasem kell meghalniuk! " című előadás.
Egy tanulmány 1923-ban Jézusnak - a Máté 25:31-46-ban található juhokról és kecskékről szóló példázatával foglalkozott és kimutatta, hogy Armageddont megelőzően a jó szándékú emberek, akik nem tartoznak a mennyei Királysághoz, javukra fordíthatják Isten helyeslését és túlélhetik Armageddont. Egy újabb tanulmány 1935-ben kimutatta, hogy ezek a juhszerű egyének azonosak a Jelenések 7:9-17-ben leírt emberek hatalmas, megszámlálhatatlan sokaságával. Ezeket egybe kell gyűjteni minden nemzetből és kilátásuk lehet, hogy túlélik a nagy nyomorúságot és elnyerik a földi örök életet. Ez a felismerés hatalmas lendületet adott a prédikáló munkának ( János 10:16).
A Bibliakutatók 1931-ben felvették a Jehova Tanúi nevet. Ezt megelőzően úgy ismerték őket, mint Nemzetközi Bibliakutatók, Millenniumi Hajnal népe és az Őr Torony népe. De szólították őket Russellistáknak és Rutherfordisták gúnynéven is.

(Jehovah's Witnesses - Unitledly Doing God's will wordwide
Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania, 1988)